Ügyes (Nem Csalás, Pénz...)

A komolyság, a megfontoltság nagyon fontos a pénz ügyes és pontos irányításához! :-)
Gyakorlással és a megfelelő hozzáállással elsajátíthatja a pénz irányításának művészetét!
(Vegye komolyan a pénzt, a pénzügyeit és biztosan nem fog tovább haladni a meggazdagodás útján!)

Nézze meg ezt a videót, és vegye nagyon komolyan... :-)
Ügyes (Nem Csalás, Pénz...)

Nem tudom, hogy Ön megfigyelte-e, hogy csak a legkomolyabb, legmegfontoltabb embereknek, és a legvidámabbaknak, a gyakran jó kedvűeknek van sok pénze, illetve nincs gondja a pénzzel?
Elárulók Önnek egy "komoly" titkot:

"Nem attól válik jó kedvűvé, hogy több pénze van, hanem attól lesz több pénze, ha jókedvű válik."
- Laszlo Berndt


.

Gátlástalan Meggazdagodás (Pénz)

Amikor azt olvassa, hogy gátlástalan meggazdagodás, akkor az juthat eszébe, hogy csalás, megkárosítás, hazugság, átverés, azaz bűnöző módon megszerzett pénz és vagyon! Jól gondolom?

Egy korábbi írásomban kijelentettem, hogy...

"Úgy tűnik, hogy (pozitív és a negatív értelemben is)
a leggátlástalanabbak a leggazdagabbak.
A meggazdagodás útjában az ember belső gátjai állnak."
"(A szegénység okaként az elnyomó pénzügyi rendszer, a bankárok által gerjesztette adósság-hitel örvény csak a személyes akadályok, gátak után következnek, mivel a gátlástalanok, ha nehezen is, de elnyomó rendszer ellenére is tudnak sok pénzt keresni, meg tudnak gazdagodni.)"

Talán nem a legjobb kifejezés a gátlástalan a szó ha pozitív értelemben használom. Lehet, hogy a felszabadult, az irreális félelmektől mentes, a cselekvő képes, az öndeterminált, a szabad,
a rögzültségektől és belső kényszerektől mentes, a lelkesedésre képes, a kitartó munkavégzésre képes és hajlandó, a létrehozó,
az alkotó, a teremtő, a feladatok végrehajtani képes, a problémákat nem teremteni, hanem megoldani hajlandó kifejezések valamelyikét kellene használnom.
Én viszont a gátlástalan szót ma a gátolt, a gátlásos (visszahúzódó, cselekvésre nem képes és/vagy nem hajlandó) szó ellentéteként fogom itt használni.

Akár tisztességes emberként (fehér kalapos cowboyként), akár bűnözőként, politikusként, bankárként (fekete kalapos banditaként) szeretne meggazdagodni, nincs könnyű dolga!
(A bűnözők veszélyben, állandó fenyegetettségben élnek, még ha ismert politikusok, diktátorok, drogbárók, a törvényen felül állók is.
Ők a tisztességes emberek haragján felül, a többi bűnözőtől, politikustól, hadúrtól is félnek, és ezért tesznek meg minden elképzelhető rosszat is a hatalom megszerzésért, megtartásáért. És a bűnözők hajlamosak előbb-utóbb megbüntetni önmagukat, amikor ritkán de ráébrednek, hogy mennyi rosszat tesznek másokkal, akkor, amikor már nem tudják önmaguknak megmagyarázni, hogy miért van az rendben, ha ártnak, amikor illetve akinek nem kellene ártaniuk.
A tisztességes embereknek a saját gátjaikon túl a bűnözőkkel és pusztító hatásukkal is meg kell megküzdeniük.)

A legnehezebb helyzete viszont a szürke kalapos kisembereknek van. Miért?
Ők se jó, se rossz értelemben nem elég gátlástalanok.
A "szürkék" nem elég jók vagy rosszak ahhoz, hogy egy dolgot elegendően sokáig, elég kitartóan, elég sokszor megtegyenek ahhoz, hogy kimagasló eredményt érjenek el.
A szürkék nem elég jók, és nem elég rosszak ahhoz, hogy meggazdagodjanak!

Ha egy "szürke emberke" végre valami jó dolgot tesz, akkor azt félve, hogy valami rosszat is meg fog tenni a nagy igyekezetében
(azaz fél, hogy hibázik, vagy szándékosan árt másoknak) inkább korlátozza, majd abbahagyja a cselekvését, cselekvési képességét.
Benne folyamatos harcot vívnak a jó és a rossz késztetések, a helyes és a helytelen cselevésre vagy tétlenségre ösztönző belső impulzusok.
(Az emberek a lehető legelképzelhetetlenebb dolgokat találnak ki, hogy miért nem érik el a céljaikat, hogy miért szegények, hogy miért nyomorultak.
De ennek valódi oka az, hogy nem akarnak cselekvőek lenni, mivel félnek attól, hogy ártani fognak másoknak, ha hibáznak, vagy ha másokat legyőznek egy versenyben, egy konfliktusban. Érdekes módon ennek a legtöbb ember nincs tudatában!)

Mi igazolja, hogy az előbbi bekezdésben leírtak igazak?
Annak ellenére, hogy az embert mindenféle hatások érik, például, gyakran elnyomják, vagy korábban elnyomták, mégis csak és csakis akkor kezd el előre haladni az etikus, a tisztességes meggazdagodás útján, ha rájön, hogy mikor és milyen hibája, esetleg bűne után döntött úgy, hogy óvatosabbá válik a cselekvésben.
Egyre óvatosabbá, egyre megfontoltabbá válni, azaz egyre kevesebb dolog létrehozását magunkara vállalni egyenlő a belső gátak létrehozásával!

Szabaduljon meg a belső gátjaitól, a gátlásaitól!
A kifelé vezető út, a múltbéli hibáinkon felülemelkedve újra megpróbálni elérni a célt, az etikus célt! És újra, és újra, soha fel nem adva cselekedni! Csak azok veszítenek, akik a padlón fekve maradnak!

Hogyan tud felülemelkedni a hibáin, és azokon a dolgokon, amiket megtett másokkal, de nem szeretné, ha mások megtennék Önnel vagy szeretteivel?
Ennek a kérdésnek a megválaszolására ez a blog, illetve egy blog nem alkalmas, mivel ez annyira személyes, olyan mértékben egyénre szabott megoldást kíván meg, hogy nem lehet pár sorban vagy egy-két oldalban leírni. Személyesen (emailben, telefonon, egy megbeszélés során) viszont nagyon szívesen válaszolok a kérdéseire.
Ingyen adom a tanácsaimat, illetve annyiért amennyit a tanácsaim utólag megérnek Önnek, hogy ne kelljen lekötelezve éreznie magát,
hogy ne kelljen az adósomnak gondolnia magát, ha tanácsaimmal hozzásegítem
a meggazdagodáshoz!

Szeretne meggazdagodni?
Váljon (újra) gátlástalanná!

Egyetlen meggazdagodási módszer, legjobb üzleti lehetőség,
a legbriliánsabb üzleti ötlet sem fogja gazdaggá tenni Önt,
ameddig nem nyeri vissza a képességét, hogy gátlástanul tudjon cselekedni!
Itt a CSELELVÉSen van a hangsúly, nem az álmodozáson, nem a lelkes tervezgetésen, akármennyire is fontos lelkesen tervezgetni a meggazdagodást.
Az Önben már (még mindig) meglévő cselevési képesség használatának hajlandóságát kell helyreállítania! A cselevés hajlandóságát!
Sajnos én nem ismerek más módszert a tisztességes meggazdagodásra!

Legközelebb az első millió(k) megszerzéséről, a vagyona,
a gazdagsága megalapozásáról lesz szó! Az első millió(k)ról, amiről úgy tarják, hogy a legnehezebb megszerezni, és aminek a megszerzési módszerét el szokták titkolni a mára már tekintélyes, köztiszteletben álló üzletemberek.


.

Gazdagnak Lenni

(A Meggazdagodni Tisztességesen és minden korábbi írás folytatása. Hogy biztosan értse a gondolatmenetet, hogy hasznára lehessen ez a blog, érdemes a korábbiakat is elolvasnia. Az elejénél kezdve megismerhet fontos szakszavakat, és a kényelmes lépésenként juthat el a pénz jobb megértéséig, hogy meggazdagodhasson,
ha akar, és ha megérdemli.)

(Felfigyelt mát arra, hogy ezen az oldalon szinte csak bankok hirdetnek, illetve hiteleket kínálnak, úgy látszik valaki nagyon sok pénzt rakott a bankokba, amit most kölcsön kell adniuk. Micsoda? A bank nem azt a pénzt adja kölcsön, amit a betétesek elhelyztek? De hát én azt tanultam az iskolában? Hát akkor honnan jön a pénz?)

Gazdagnak Lenni, Bűnösnek Lenni?

Két hét után először, tagnap nem írtam a blogba, pedig megígértem! Rossz vagyok, bűnös vagyok, nem is érdemlem, meg hogy szeressenek, hogy boldog legyek, hogy jól és kényelmesen éljek, hogy gazdag lehessek ha ilyen súlyos bűnöket követek el az emberek ellen, mint hogy tegnap nem blogoltam...
Pontosan így gondolkodik azt, aki szándékosan, akik elhivatottan szegény! Én igyekszem nem így gondolkodni! Miért?

Gazdagnak lenni nem bűnös dolog, pedig a gazdagság az hatalom!
(És a hatalom az gazdagság, ha korrupt politikus, állami tisztviselő, önkormányzati képviselő vagy!)

Mi az Ön válasza a következő kérdésre?
Érez Ön, csupán az anyagi, vagyoni különbségek miatt némi ellenszenvet gazdagokkal szemben?

És erre a kérdésre mi a válasza?
Ön mennyire szereti a nagyon gazdagokat?

Lehet, hogy valami befolyásolja a gazdagsággal kapcsolatos gondolatainkat, valami ismeretlen, valami rejtett tényező?
Lehet, hogy ez a tényező meghatározza az anyagi helyzetét? Igen!

Ha sok pénzzel rendelkezni, gazdagnak helytelennek, illetve bűnös dolognak tűnik, akkor az meghatározza , hogy van-e bőségesen elegendő pénze, vagy sem!
Ha gazdagnak lenni bűnös dolognak tűnik, és ha a jó szándékú emberek nem akarnak bűnösnek lenni, akkor nem gazdagok, azaz szegények. Ez ilyen egyszerű!

A pénz, a több pénz, a gazdagság, és általában siker elérésének lehetőségét három alapvető belső tényező határozza meg:

1. A személy mennyire tartja helyesnek vagy helytelennek azt, ha valaki gazdag, ha vagyonos, ha sok pénze van, azaz hatalma van.
És ebből következően mennyire tudja elfogadni, hogy őt és az életét
a gazdagok irányítsák, illetve, hogy ő maga gazdag legyen, tehát irányítania kelljen másokat!

2. A személy mennyire tartja magát tudatosan (és tudat alatt) alkalmasnak az anyagi jólétre, a pénzügyi gazdagságra.

3. A személy mennyire engedi meg magának, hogy pénzel, vagyonnal, azaz hatalommal rendelkezzen, hogy befolyásolhassa a saját és a környezete (beleértve az ellenségei) életét is.
(A hatalom szót itt a hatni, hatást létrehozni, valamit megváltoztatni, valamit befolyásolni, valamit irányítani értelemben használom.)

Sokszor lehet hallani, hogy "a pénz hatalom", és azt is, hogy
"a hatalom bűnös dolog". Nézzük csak mag, hogy mi van e mögött!
Ideális esetben, amikor hallunk, olvasunk egy adatot, például, hogy "gazdagnak lenni bűnös dolog", akkor tudatosan eldöntjük, hogy ez az adat helyes-e vagy helytelen, mielőtt az elfogadnánk sajátunknak.
(Ha valaki azt mondaná Önnek, hogy Szabadság Hidat majd beleépítik az új metró alagútjába, akkor rögtön tudná, hogy ez igaz vagy sem. Igaz? :-)

Amikor nem figyelünk eléggé, amikor a figyelmünk, az éberségünk eltompul, illetve, amikor számunkra nagyon fontos személy, egy véleményformáló, egy szaktekintély, akinek a kijelentéseit automatikusan helyesnek elfogadjuk, állít valamit, akkor egy adat úgy kerül be a használandó adatok közé, hogy nem hozunk saját felelős döntést a helyességéről vagy helytelenségéről!

Mikor lanyhul az adatok helyességének megítélésére irányuló figyelmünk? Amikor sokk ér minket, egy baleset vagy veszteség során, amikor tudatmódosító szerek hatása alatt van valaki, amikor súlyos beteg, amikor testileg nagyon fáradt, amikor valaki nagyon rossz hangulatban, érzelmi állapotban van.

Kik lehetnek azok, akinek felülvizsgálat nélkül elfogadjuk az állításait? A szülő, a tanár, az iskolai oktatás, a szaktekintély, szakirodalom,
a tudós, a tudományos előadás, az ismeretterjesztő műsor, a TV híradó, a rádió hírek, az újságíró, a szinte mindent maró gúnnyal megkritizáló, becsmérlő hivatásos blog-publicista, a politikai vezető,
a bizalmas lelki támogatónk, a pap, a papság, az egyház,
a papság által összeállított könyvek, a papság által közvetített nagyisten,
az orvos, a pszichológus, a pszichiáter, és a felettünk hatalommal rendelkezők, akiknek nem lenne ésszerű szembeszálni.

A fenti két bekezdésből látható, hogy számos alkalom van arra,
és sok "megbízható" forrás létezik, hogy bekerüljön a gondolkodásunkba olyan adat, hogy gazdagnak lenni nem helyes!

Az is előfordulhat, hogy valakivel elhitetik, hogy nem lehet gazdag, hogy rabszolgaként, robotként, futószalag vagy a gép mellett álló,
vagy a földeken dolgozó "fogaskerékként" kell élnie, mert ez a párt vagy az isten akarata, ez az ő sorsa.
Ha valakinek elég sokszor mondják el, hogy mi a "helyes", és elég sokszor megbüntetik, ha másként gondolja, akkor hajlamos lesz igaznak látni bármit, amit rejtett vagy nyílt módón rákényszerítenek.
(Rejtett adat rákényszerítés például, az erőteljes, hosszan tartó reklámkampány,
a mindent átható választási kampány, vagy a hipnózisban, drogok hatása kapott utasítások, de egy pártgűülésen a tömeghipnózis is.)

Bár az eddig említett két dolog (az adat helyességének megítélésének elmulasztása, és a kényszer hatására elfogadtatott adat) nagyon fontos befolyásoló tényezők az egyéni gazdagság, a birtokolható vagyon, pénzmennyiség és a rendelkezésre álló hatalom szempontjából, de van ennél még nagyobb hatású tényező is.

Amikor egy jó szándékú ember a helyesnek elfogadott,
de valójában helytelen adatok miatt helytelen döntést hoz,
amikor valaki hibát követ el vagy olyat tesz (amit, nem szeretne hogy vele megtegyenek), amikor ez már sokszor megtörtént, akkor hajlamos elveszíteni az önbizalmát, azaz már bízik meg önmagában, hogy biztosan nem lesz mások kárára ha tesz valamit, ha cselekszik.
A jó szándékú ember egyre óvatosabbá válik az életben,
egyre lassabban, és egyre kevesebbet lesz hajlandó megtenni, egyre kisebb hatalommal, azaz hatás létrehozási, azaz erővel, intelligenciával, tudással hajlandó rendelkezni.
Aki viszont egyre kevésbé hajlandó tudni és cselekedni, az egyre gyakrabban hibázik, egyre többször hoz rossz döntéseket. Ez egy örvény, ami egyre mélyebbre húzza az embert!

Minden ember, még a tömeggyilkos is, valahol mélyen egy jó ember, alapvetően jó, és jó szándékú ember, csak óriási mértékben terhelt fájdalmas kudarcokkal, veszteségekkel és hamis, nem helytálló adatokkal, következtetésekkel, hazugságokkal az életről, az emberekről és jóságukról vagy gonoszságukról.
Ez a gonoszságának oka, illetve a félelem, az a kényszerképzete, hogy fájdalmasan el fognak bánni vele azok, akik erősebbek, hatalmasabbak nála. A gonoszság szegénységet, nyomort szül,
és halált hoz!

Ez borzalmas! Nem?

A lényeg: Amennyire valaki elhiszi, tényként fogadja el, hogy mások ártalmára lehet, olyan mértékben korlátozni fogja a saját képességeit, beleértve a tudási, cselekvési és birtoklási képességét is, tehát csak egyre nehezebben válhat tisztességesen gazdaggá.
(Előfordul, nem is ritkán, hogy aki vesztésre áll, az eljátssza, hogy az ellenfele már túlzottan is ártott neki, hogy bűntudatott keltsen, hogy ezzel önmegállításra késztesse az ellenfelét. A vesztésre álló, ezzel a trükkel, végül képessé válhat az kevésbé képes vált ellenfél legyőzésére.)

Úgy tűnik, hogy (pozitív és a negatív értelemben is)
a leggátlástalanabbak a leggazdagabbak.
A meggazdagodás útjában az ember belső gátjai állnak.
(A szegénység okaként elnyomó pénzügyi rendszer, a bankárok által gerjesztette adósság-hitel örvény csak a személyes akadályok, gátak után következnek, mivel a gátlástalanok, ha nehezen is, de elnyomó rendszer ellenére is tudnak sok pénzt keresni, meg tudnak gazdagodni.)

Érdemes ezt néhányszor újraolvasni, és elgondolkodni rajta. Így van?
Ön szerint mennyire igaz, mennyire helyes, amit ma leírtam?

Majdnem elfelejtettem leírni: Gátlástalanná válhat, és tisztességes maradhat és meggazdagodhat, ha akar! VAN KIÚT!

Erről írók majd legközelebb. Lehet, hogy holnap.

.

Pénz A Semmiből (Bank)

A legnagyobb csalás, ami csak létezik az, ha a pénz nyomtatást, készítést (és meghamisítást) megtiltják szinte mindenkinek, de mégsem mindenkinek. A bankok, bankárok számára viszont törvények által engedélyezett módón lehetséges szinte korlátlan mennyiségben pénzt nyomtatniuk, illetve beírniuk egy számítógépbe egy egyest és pár nullát, amivel pénzt csinálnak.

Tudom, hogy a fenti állítás gyerekesnek, sőt nevetségesnek tűnik a pénz elkészítéséről. De ez mégis teljesen igaz! Itt egy példa erre:

Akik, mások számára értékes, fontos, hasznos vagy szórakoztató dolgokat gyártanak és szolgáltatnak, ők munkát végeznek, termelnek valamit. Ők, ha képesek eladni a termékeiket vagy a munkaerejüket, akkor ezért pénzt kapnak. A pénzen meg tudnak vásárolni számukra fontos dolgokat és szolgáltatásokat, amit mások állítanak elő.
A pénz ebben az esetben egy csere eszköze.
Egyesek viszont leülnek a számítógép elé, és beírnak néhány számot, és varázslatos módon van pénzük. Ők nem termelnek semmit, csak elfogyasztják mások munkájának eredményét.
(Ha valaha elgondolkodtál azon, hogy miként jönnek és jöttek létre elképzelhetetlenül hatalmas magán és céges vagyonok, amikor neked meg kell dolgoznod a pénzért, akkor hamarosan meg fogod tudni ennek a blognak az írásaiból.)

Hogyan lehetséges pénz csinálni a semmiből, semmittevéssel?

A pénz és a "pénzváltók" történetéről szóló korábbi történet folytatódik, de előtte egy rövid összefoglalás:
Az emberek különféle tárgyakat, kagylókat, tollakat és fémdarabokat használtak a megtermelt dolgok egymás közti cseréjére.
(Az aki ügyesebben és többet termelt meggazdagodott, ha el tudta adni a termékét. Aki nem tudott hatékonyabban termelni, illetve értékesíteni a termékeit, szolgáltatásait az elszegényedett. A meggazdagodott jó szándékú emberek - ideális esetben -, oktatták, majd munkát adtak a szegény, de dolgozni hajlandó embereknek a közösség érdekeit szolgáló tevékenységekben. Így a képességeihez mérten mindenki kényelmesen meg tudott élni.)
A fémek, és a fémekből készített érmék praktikus eszközei voltak a csere (eladás, vásárlás) létrehozására egy területen, egy közösségen belül. Ideális esetben csak meghatározott számú érme van fogalomban, így a pénz értéke (vásárló ereje) viszonylag állandó tudott maradni. A helyi uralkodó képét mutató fém érme bizalmat keltő biztosíték volt az emberek szemében arra, hogy a pénz értéke állandó.
A pénzváltók különböző területek és közösségek pénzeinek átváltási árának összehangolt felemelésével, és a vételi árak csökkentésével lopták meg az embereket, az uralkodók viszont a kontrolálatlan pénzkibocsátással gazdagodtak meg, amíg az alattvalóik elszegényedtek a pénz elértéktelenedésén keresztül.
A pénzváltóknak a náluk biztonságba helyezett, azaz tároltatott, felhalmozott (angolul: to bank = egy helyen felhalmozni) aranyról az igazolást adott az arany tulajdonosának. A pénztároló (bank) letéti igazolást elkezdték adásra és vételre (pénzkén, papírpénzként) használni, mivel tudták, hogy a hátterében ott vannak az aranyérmék, amit eddig pénzként használtak.

A történet folytatódik: A fejlesztésre, növekedésre vágyók (vállalkozók, kereskedők) a gazdag pénzváltóhoz, a pénz-tár tulajdonosokhoz (a bankhoz) fordultak hitelért, hogy ezzel létrehozzanak egy sikeres vállalkozást. Például hajókat, felszereléseket akartak vásárolni, hajós tiszteket, matrózokat megfizetni, hogy távoli országba mások számára értékes árukat hozzanak be, és azt nagy haszonnal eladják, vagy éppen művelés alá akartak vonni egy területet, ahol több és olcsóbb élelmiszert termeltek volna.
A gazdag pénztárolók kamatok fejében gyakran adtak hitelt (a náluk tárolt nemesfém pénzekből és a saját pénzükből), ha megfelelő biztosítékot kaptak a visszafizetésre.

Egyes pénzváltók, viszont rájöttek arra, hogy az emberek sosem kérik vissza egyszerre aranyukat, ezért elkezdetek nem névre szóló arany letéti igazolásokat kiállítani, olyan aranyról, amit nem is helyeztek el náluk, azaz arany letéti igazolásokat hamísítottak.
Ezeket az aranypénz fedezet nélküli igazolásokat adták kölcsönként (fémpénz helyett) a hitelt kérőknek, és ezen vásároltak maguknak birtokokat, vagyontárgyakat, és aranyat.
(Ez gyakorlatilag egy pénz (azaz csere eszköz) hamisítás, ami semmiben sem különbözik a mai okirat hamisítástól, a pénzhamisítástól.)

Az pénzváltók, azaz bankárok egyre gazdagabbak, hatalmasabbá (hatalommal rendelkezővé), váltak. Ez már sokak számára vált gyanússá, akik viszont a tisztességes munkájukkal nem tudtak meggazdagodni, részben a fedezet nélkül kibocsátott pénz okozta infláció miatt.
A betétesek azt gondolták, hogy a pénzváltók az ő aranyuk eladásából gazdagodott meg, ezért sokan megrohanták a pénz-tárat, kivették a bankból az aranyukat, és elhelyezték más bankokban, akikben jobban megbíztak. Néhány kisebb bankár csődbe ment, mert a kikölcsönzött fémpénzeket nem tudta visszaadni a letéteseknek. (Ez a bankpánik.)
Akik viszont hamis letéti igazolás formájában kaptak kölcsönt a bankártól (azaz tartoztak a banknak) nem akarták kivenni a kapott letéti igazolásokért járó aranyat. Őket szerződés kötötte, hogy ők a kapott letéti igazolások fejében nem kérnek aranyat, hanem visszafizetik a kölcsönt aranypénz vagy több letéti igazolás formájában.

Azt gondolhatnánk, hogy, amikor az emberek rájöttek, hogy a bankárok hamis (pénzként használt) fedezet nélküli (értékes dolog létrehozását nem tükröző) arany letéti igazolásokat gyártanak, és ezeket adják kölcsönként magas kamatra (és kamatos kamatra) az embereknek, akkor a csalásért, lopásért megbüntetik. De ez nem így történt! Miért?

A dolgozó, a termelő, az értékes dolgokat és szolgáltatásokat létrehozó embereket, az elértéktelenedő pénzen keresztül kirabló bankárok (nemesfém pénzeket váltó és megőrzők) tevékenységét törvényekkel helyesnek kiáltották ki, és törvényekkel szabályozták. Ezen túl a bankok, csak a náluk elhelyezett nemesfémek, főleg arany értékének kétszereséről, háromszorosáról állíthattak ki fedezet nélküli letéti igazolást, azaz papírpénzt. (Ma ez csak néhány százalék!)

Hogy ne legyen feltűnő a széles tömegek számára, hogy a papírdarab, amit pénzként (csereeszközként) használnak csak egy fedezet nélküli, vagy csak részleges fedezettel rendelkező letéti igazolás, ezért a pénzre rákerült a helyi uralkodó képe, vagy a használati ország neve és címere. Egy idő után már a pénzügyi ismeretekkel nem rendelkezők azt hihették, hogy ők a király vagy az ország kormánya által készített pénzt használják.
(Ne gondja, hogy ez másként van a mai világban! Az országok pénzének trükkös, rejtett, és kissé bonyolult, de megérthető módon, még ma is magánemberek állnak.
Azt hitte, hogy például a dollár (a világgazdaságban legfontosabb pénz) az USA mint országnak, vagy az USA kormányának pénze? Nincs is saját pénze az USA-nak, és hamarosan Magyarországnak sem lesz, bár már most sem a magyar kormány rendelkezik a magyar pénz felett.)
(A mai világban működő és a magyar pénz- és bankrendszerről a későbbekben megdöbbentő információkat tudhat meg, és ezeket fel is használhatja a saját pénzügyi helyzetének javításra.)

Tehát a bankárok trükkös lopási módszere törvényessé vált, mivel a törvényt alkotó és katonaság erejével betartató uralkodók részben függtek a bankároktól és gazdasági erejüktől és befolyásuktól. Ez azért valósulhatott meg, mert az uralkodó réteg a felvett kölcsöneikkel tartoztak a bankároknak, illetve mivel a bankárok voltak a legnagyobb adófizetők az uralkodó és az egyház felé. És azért, mert uralkodok maguk is hasonló módón bocsátották a kitermelt aranyból veretett pénzt, mint a bankárok a papírpénzt (azaz nem volt a hátterében másokat szolgáló értékes termék).
A bűnözök összefogtak, a közös bűneik és érdekeik összefonódtak, de legfőképpen azért, hogy megvédjék magukat a tisztességes emberek haragjától.

Ha eddig azt hitte, hogy azért nincs elég pénze, mert nem elég rátermett, hogy egyre nagyobb bőségben éljen, akkor a fenti írásból láthatja, hogy óriási erők rejtett módon dolgoznak az Ön sikerének megakadályozásán.
(Ha Ön, a saját elvárásaihoz képest nem elég módos, akkor Ön eddig nem volt képes legyőzni a belső akadályait és a nemzetközi bankárok, illetve bank tulajdonosok által fojtogatott, megbénított gazdaság akadályának együttes erejét!)

A következő írásban arról olvashat, hogy miként védekeztek a becsületes uralkodók, kormányok a bankárok mindent bekebelező mohósága, kapzsisága ellen. Megismerheti, hogy miként lehetne kikerülni az "adósság csapdából", az elnyomás alól.

.

Elszegényedés

(A "Meggazdagodás" és a "Mi a pénz?" c. írás folytatása. A teljes megértés érdekében először azt érdemes ezeket elolvasni. A blog bejegyzések logikus sorrendben van megírva, és rendezve. Érdemes az elejétől olvasni!)

Az elszegényedés kifejezés feltételei, hogy valaki nem szegény. (Érdekes, hogy a s z e g é n y szó betűi pontosan azonosak a
s z é g y e n szóval.) Ehhez a szóhoz sok-sok negatív érzelem (elkeseredés, bánat, reménytelenség, szánalom, szégyenérzet, düh, ellenségeskedés) kapcsolod, de nézzük meg józanul, hogy mit is jelent! (Érdemes a nagy (hétkötetes) A Magyar Nyelv Értelmező Szótárában is utána nézni.)

A sok jelentés közül egy ... szegény: (melléknév) nagyon kevés pénze van, és nem sok tulajdona. Annyira szegény volt, hogy még cipője sem volt.
Egy másik jelentés: szegény: (melléknév) nem jó, nem annyira jó, mint amennyire lennie kellene vagy lehetne. A föld (termőképessége) ezen a területen szegény.
És egy érdekes jelentés: Nincs elegendő (annak) valamiből, amiből kellene, hogy legyen. Az ország ásványkincsekben szegény.

A korábbi példában, a kovács többet termelt egy héten belül, mint korábban, és képes volt azt eladni. De nem költött többet a megnövekedetett bevételéből, ezért több pénze lett.
Azok a földművesek, viszont, akiknek eladott szerszámot nem tudták eladni a kovácsnak, amit megtermeltek. Nekik kevesebb lett a pénzük.

Most kezdődnek a pénzügyi gondok, a pénzügyi nehézségek.
Idővel a kovácsnak még több pénze lesz, amíg megvásárolják tőle a termékeit, és ha ő nem költ többet, akkor a közösségen belül a többieknek kevesebb pénze lesz. Addig nincs gond, amíg a földműves el tudja adni valaki másnak a termékeit. Ha viszont nem tudja eladni, akkor előbb-utóbb nem tudja megvásárolni azokat a dogokat, ami a megélhetéséhez és a földműveléshez szükséges.
Tehát az nem gond, hogy valakinek több pénze van, mivel többet, ügyesebben, hatékonyabban termel és értékesít, amig valaki más kevesebbet, illetve nem tudja a megtermelt dolgokat mind eladni, ha nem válik szegénnyé (tehát van neki elegendő abból, amiből lennie kellene).
Amikor valaki már nem tudja megvásárolni amire szüksége van (nem tudta megtermel és/vagy eladni amit létrehozott mások számára, ezért nincs pénze), akkor elszegényedett, szegénnyé vált.

A korábbi idealisztikus példánkban leirt közösségben, ahol állandó a lakosság és állandó mennyiségű pénz van fogalomban, és állandó a fogyasztás is, a kovács nem tudja eladni az egyre több szerszámot, amit a megnövekedett hatékonyságával megtermelt, ezért abbahagyja a szerszám készítést. Ő most megvárja, amig elhasználodnak a szerszámok, és akkor a raktárból előveszi a már elkészülteket és azokat adja el.
Valójában a kovácsnak több pénze van eleinte, de az folyamtosan fogy, mivel folyamatosan vásárol élelmet a földművestől.

Az igazi gazdagság, nem a megszerzett több pénz, hanem az, hogy több szabadideje, amit értelmesen, eltölthet, pihenhet és tanulhat. A képes ember egyre képzettebb lesz, ezzel egyre hatékonyabban tud termelni, és így egyre kevesebb erőfeszítéssel és idő ráfodítással tud kényelmesen megélni.
Ha viszont a példában a kovács a szabadidejében elkezd földet művelni, akkor egy földműves, aki eddig neki adott el, tönkremegy elszegényedik.

Mi a megoldás az elszegényedésre megelőzésére, és felszámolására ideális esetben? A kovács, aki a sok szabadidejében a (meggazdagodás írásba leirt) érdeklődő hozzáállásával sok mindent megtanult (ügyes kőművessé is vált), átképzi a földművest (ideális esetben, mielőtt az tönkremegy) kőművessé.
A közösség megbízza a kőművest, hogy az építsen egy nagyobb közösségi házat, ahol az ünnepeken kényelmesebben összegyűlhet a falu közössége, és ő valamit a közösség (társadalom) gazdagabb tagjai, beleértve a kovácsot is, tisztességesen megfizetik a munkájáért, hogy kényelmesen megélhessen.

Az elszegényedés ellenszere az, hogy valaki (1) képes legyen megtanulni valamit, amivel mások hasznára lehet. (2) Lennie kell egy képzett szakembernek, aki átképzi a földművest. (3) Valakinek el kell érnie, hogy megvásárolják azt, amit a kőműves képes létrehozni, illetve (4) szükség van az ésszerűen működő közösségre is, aminek gazdagabb (a vezető) tagjai hajlandóak a közösség érdekében költeni a saját pénzükből.
A mai világban a négy pointbóé "csak" négy pont hiányzik részben vagy egészben.

Mi a lényeg? Egy ésszerűen közösségben, ahol ésszerűek és becsületesek az emberek, mindig van mód az elszegényedés megelőzésére, miközben a jobb képességük (akik jobban szolgálják a közösség tagjait) egyre kényelmesebben élhetnek, és nagyobb tiszteletnek örvendhetnek, amíg a kevésbe jó képességűeknek sem kell elszenvedniük a pénz hiányának nehézségeit.

A következő írás a fent említett négy pont egyikére igyekszem megoldást mutatni, hogy bárki gazdagodhasson, ha érdekli a több pénz.

.

Meggazdagodás

(A "Mi a pénz?" c. írás folytatása. A teljes megértés érdekében először azt érdemes elolvasni.)

Az ideális példa folytatódik így... tehát, ha azonos mennyiségű pénz (500 db kisfalvi silingje, „ks”) van forgalomban (senki sem bocsát ki új pénzt), akkor az, aki képesebb a hatékonyabb munkavégzésre (termelésére, szolgáltatásra) az meggazdagodik. (Ez valóban igaz?)

Az 50 fős közösségben csak egy kovács él, viszont 5 földműves.
A kovács minden héten el tud készíteni egy ekét (vagy valami más szerszámot), és ezt el is adja egy földművesnek 3-3 ks-ért, és vásárol 3 ks-ért élelmiszert. (Nem növekszik és nem csökken az általa birtokolt pénz mennyisége, mivel kiadásai egyenlők a bevételeivel.)
A kovács tapasztata (tudása) egyre inkább növekszik, és ezzel kifejleszt egy gyorsabb kovácsolási módszer. Mostantól heti két ekét, illetve több más terméket is el tud készíteni. Ha a hatékonyabb elkészített több terméket el is tudja adni - mivel van rá igény és nincs konkurenciája sem, akik vele versenyezve lenyomná az árat.
Most kezdődik a meggazdagodás?

Ő többet ekét termel, és értékesít, tehát több pénzhez jut. Viszont nem vásárol több élelmiszert a földművesektől, csak annyit, amit eddig. Ebben a hónapban 8 szerszámot készített és adott el a korábbi 4 helyett. Eddig havonta 4x3 ks bevétele volt fölművesektől és 4x3 ks kiadása volt a földművesek felé, de ez most megváltozott.
A kovács havi élelmiszer kiadása állandó, mivel hetente csak 3 sk értékű élelmiszerre van szüksége, de bevételei megnőttek. A hozzá került több pénz nem jut vissza földműveshez.

Ebben az idealisztikus példában a kovácsnak a kiinduláskor meglévő 50 ks-je helyett most 50 + (3x3) = 59 pénze van. A négy földművesnek, akinek eladta az új szerszámot, de nem vásárolt tőlük élelmiszert fejenként csak 50 - 3 = 47 ks-je van.
Valaki meggazdagodik, és valaki elszegényedik?

Mi a tanulság a fenti példából? És pontosan hol kezdődött a meggazdagodás?
Ott ahol több volt a bevétele, mint a kiadása?
Akkor, amikor hetente többet termelt, több szerszámot készített, mint korábban?
Akkor kezdődött a kovács meggazdagodása, amikor megnövekedett a kovácsolásban a tapasztalata és ezzel kifejlesztette a gyorsabb kovácsolási módszer? (Érdemes ezen elgondolkodni!)
Amikor felébredt benne a vágy, hogy hasznosítsa a kovácsolási tapasztalatait a gyorsabb kovácsolási módszer kifejlesztésére?
Azért mert, hajlandó volt tanulni (több tapasztalatot szerezni) a kovácsolásról?
A helyes válasz: Azért gazdagodott meg, mert érdekelte a téma, hogy többet tudjon meg róla (tanuljon, tapasztalatot szerezzen), azaz képes volt érdeklődni elég hosszú ideig érdeklődni) a téma iránt, ahhoz, hogy teremtsen valamit.

A tisztességes meggazdagodás alapvető oka: Az érdeklődés, az érdeklődő figyelem, egy fejlődést, javulást, épülést eredményező elképzelésre irányított érdeklődő figyelem, illetve az érdeklődés teremtésének és a figyelem összpontosításnak képessége.

(A példában a kovács képes volt elképzelni, hogy lehet gyorsabban kovácsolni és addig érdeklődött az elképzelése iránt, hogy végül valóra váltotta az elképzelését).
(A tisztességes meggazdagodás folyamatát sok más tényező is befolyásolja, de ez a legalapvetőbb ok, szerintem.) (Lehetséges megtanulni, kifejleszteni az elképzelés létrehozásának és az érdeklődés teremtésének, valamit a figyelem összpontosításának képességét? Később erről is szó lesz majd!)

Ebben a végletekig leegyszerűsített példában tisztességesen gazdagodott meg a kovács? Úgy tűnik, hogy igen.
És miért lett kevesebb pénze a három földművesnek, és hova vezet majd ez a folyamat? Valaki egyre gazdagabb lesz, amíg mások elszegényednek? (Erről szól majd a következő írás!)

.