Az Első Bank
Az előző, a Pénzváltó és Uralkodó írásban említettem, hogy most megmutatom a legnagyobb, és legügyesebb csalást a pénz témakörében. (Érdemes elolvasni ennek az írásnak a teljes megértéséhez.) A mese folytatódik...
Hol volt, hol nem volt élt egyszer egy pénzváltó. Jól ment az üzlete, mivel a város többi pénzváltóval összebeszélve időnként manipulálták az nemesfém érmék vételi és eladási árfolyamát. Akiknek mindenképpen pénzt kellet váltaniuk a munkájukhoz vagy az adók befizetéséhez jelentős veszteséggel tudtak pénzt váltani. Minél nagyobb volt a vesztesége az ügyfeleknek, annál nagyobb volt a nyeresége a pénzváltónak.
A pénzváltóknál csak helyi uralkodó volt nagyobb csaló és tolvaj, mivel neki még pénzt sem kellet váltania, ha több pénzt, vagyont, gazdagságot akart. A katonaság erejével, kényszerrel, erőszakkal megszerezte a területén található nemesfém lelőhelyeket.
A kibányászott arany és ezüst felhasználásával pénzt készített, amit luxuscikkekre, főleg zsoldosokra és a várai megerősítésére költött. A király félelmében, egyre többet költött arra, hogy megvédje magát az ellenségeitől, de legfőképpen a az aranybányáira pályázó hasonló csalóktól, de legfőképpen az országa népétől, akit nyomorba döntött a felelőtlen pénzkibocsátással és esztelen költekezéssel.
A pénzváltók is szerettek volna akkora hatalommal rendelkezni, mint az uralkodó, hogy megvédhessék magukat, mivel féltek azoktól, akiket kisebb-nagyobb mértékben megkárósítottak a pénz átváltásakor.
Néhány pénzváltó, akinek nagy, biztonságos háza és zárható, illetve mozdíthatatlan pénzes ládája volt, a pénz váltásán kívül a pénz biztonságos tárolásával is foglalkoztak.
Az módos emberek bevitték a pénzűket a pénzváltóhoz, hogy biztonságba helyezzék a rablók és a rokonok elől, és kaptak egy igazolást, egy a pénzváltó által kiállított papírt arról, hogy milyen pénznemben mennyi nemesfémet helyeztek el. A pénzváltó felszámolt egy díjat a pénz biztonságos őrzéséért.
A pénzváltók felfigyeltek két érdekes jelenségre. Az emberek szívesebben használták az általuk kiállított papírt fizetésre, mivel mint az fémpénzeket, mivel könnyebb és biztonságosabban szállítható volt. Akik elhelyezték az arany- és ezüstpénzeiket a pénzváltónál, azok csak ritkán vették ki a pénzüket, így egyre nőtt az ezüst- és aranytartalék pénzváltónál. A pénzváltó egyre inkább a felhalmozott pénz tárolójává lett.
Felhalmozni angolul azt jelenti, hogy "to bank". Gondoljunk csak a bank szó gyakori használatára más kifejezésekben, adatbank, információ bank, spermabank, vérbank, génbank, ezek mind azt jelentik, hogy a hely ahol fel van halmozva valami. A pénzváltó, a felhalmozott pénz őrzőjévé, azaz bankká vált, pénz bankká. A pénzváltó új neve bankár.
Az emberek egyre ritkábban használtak fémpénzeket, és egyre gyakrabban fogadták el vásárláskor a pénzváltóknál elhelyezett nemesfém pénzek meglétét igazoló írást, illetve papírt vásárláskor.
A bank betéti igazolás gyakorlatilag pénzé (papírpénz) vált. (A pénz, az értékek cseréjére használt szimbólum.)
(A következő bejegyzésben fojtatódik a "legnagyobb csalás" története, bár a nagy dobásról, a nagy trükkről, amivel valaki elképzelhetetlenül gazdaggá válhat , még eddig még nem esett szó.)
.
