Gátlástalan Meggazdagodás (Pénz)

Amikor azt olvassa, hogy gátlástalan meggazdagodás, akkor az juthat eszébe, hogy csalás, megkárosítás, hazugság, átverés, azaz bűnöző módon megszerzett pénz és vagyon! Jól gondolom?

Egy korábbi írásomban kijelentettem, hogy...

"Úgy tűnik, hogy (pozitív és a negatív értelemben is)
a leggátlástalanabbak a leggazdagabbak.
A meggazdagodás útjában az ember belső gátjai állnak."
"(A szegénység okaként az elnyomó pénzügyi rendszer, a bankárok által gerjesztette adósság-hitel örvény csak a személyes akadályok, gátak után következnek, mivel a gátlástalanok, ha nehezen is, de elnyomó rendszer ellenére is tudnak sok pénzt keresni, meg tudnak gazdagodni.)"

Talán nem a legjobb kifejezés a gátlástalan a szó ha pozitív értelemben használom. Lehet, hogy a felszabadult, az irreális félelmektől mentes, a cselekvő képes, az öndeterminált, a szabad,
a rögzültségektől és belső kényszerektől mentes, a lelkesedésre képes, a kitartó munkavégzésre képes és hajlandó, a létrehozó,
az alkotó, a teremtő, a feladatok végrehajtani képes, a problémákat nem teremteni, hanem megoldani hajlandó kifejezések valamelyikét kellene használnom.
Én viszont a gátlástalan szót ma a gátolt, a gátlásos (visszahúzódó, cselekvésre nem képes és/vagy nem hajlandó) szó ellentéteként fogom itt használni.

Akár tisztességes emberként (fehér kalapos cowboyként), akár bűnözőként, politikusként, bankárként (fekete kalapos banditaként) szeretne meggazdagodni, nincs könnyű dolga!
(A bűnözők veszélyben, állandó fenyegetettségben élnek, még ha ismert politikusok, diktátorok, drogbárók, a törvényen felül állók is.
Ők a tisztességes emberek haragján felül, a többi bűnözőtől, politikustól, hadúrtól is félnek, és ezért tesznek meg minden elképzelhető rosszat is a hatalom megszerzésért, megtartásáért. És a bűnözők hajlamosak előbb-utóbb megbüntetni önmagukat, amikor ritkán de ráébrednek, hogy mennyi rosszat tesznek másokkal, akkor, amikor már nem tudják önmaguknak megmagyarázni, hogy miért van az rendben, ha ártnak, amikor illetve akinek nem kellene ártaniuk.
A tisztességes embereknek a saját gátjaikon túl a bűnözőkkel és pusztító hatásukkal is meg kell megküzdeniük.)

A legnehezebb helyzete viszont a szürke kalapos kisembereknek van. Miért?
Ők se jó, se rossz értelemben nem elég gátlástalanok.
A "szürkék" nem elég jók vagy rosszak ahhoz, hogy egy dolgot elegendően sokáig, elég kitartóan, elég sokszor megtegyenek ahhoz, hogy kimagasló eredményt érjenek el.
A szürkék nem elég jók, és nem elég rosszak ahhoz, hogy meggazdagodjanak!

Ha egy "szürke emberke" végre valami jó dolgot tesz, akkor azt félve, hogy valami rosszat is meg fog tenni a nagy igyekezetében
(azaz fél, hogy hibázik, vagy szándékosan árt másoknak) inkább korlátozza, majd abbahagyja a cselekvését, cselekvési képességét.
Benne folyamatos harcot vívnak a jó és a rossz késztetések, a helyes és a helytelen cselevésre vagy tétlenségre ösztönző belső impulzusok.
(Az emberek a lehető legelképzelhetetlenebb dolgokat találnak ki, hogy miért nem érik el a céljaikat, hogy miért szegények, hogy miért nyomorultak.
De ennek valódi oka az, hogy nem akarnak cselekvőek lenni, mivel félnek attól, hogy ártani fognak másoknak, ha hibáznak, vagy ha másokat legyőznek egy versenyben, egy konfliktusban. Érdekes módon ennek a legtöbb ember nincs tudatában!)

Mi igazolja, hogy az előbbi bekezdésben leírtak igazak?
Annak ellenére, hogy az embert mindenféle hatások érik, például, gyakran elnyomják, vagy korábban elnyomták, mégis csak és csakis akkor kezd el előre haladni az etikus, a tisztességes meggazdagodás útján, ha rájön, hogy mikor és milyen hibája, esetleg bűne után döntött úgy, hogy óvatosabbá válik a cselekvésben.
Egyre óvatosabbá, egyre megfontoltabbá válni, azaz egyre kevesebb dolog létrehozását magunkara vállalni egyenlő a belső gátak létrehozásával!

Szabaduljon meg a belső gátjaitól, a gátlásaitól!
A kifelé vezető út, a múltbéli hibáinkon felülemelkedve újra megpróbálni elérni a célt, az etikus célt! És újra, és újra, soha fel nem adva cselekedni! Csak azok veszítenek, akik a padlón fekve maradnak!

Hogyan tud felülemelkedni a hibáin, és azokon a dolgokon, amiket megtett másokkal, de nem szeretné, ha mások megtennék Önnel vagy szeretteivel?
Ennek a kérdésnek a megválaszolására ez a blog, illetve egy blog nem alkalmas, mivel ez annyira személyes, olyan mértékben egyénre szabott megoldást kíván meg, hogy nem lehet pár sorban vagy egy-két oldalban leírni. Személyesen (emailben, telefonon, egy megbeszélés során) viszont nagyon szívesen válaszolok a kérdéseire.
Ingyen adom a tanácsaimat, illetve annyiért amennyit a tanácsaim utólag megérnek Önnek, hogy ne kelljen lekötelezve éreznie magát,
hogy ne kelljen az adósomnak gondolnia magát, ha tanácsaimmal hozzásegítem
a meggazdagodáshoz!

Szeretne meggazdagodni?
Váljon (újra) gátlástalanná!

Egyetlen meggazdagodási módszer, legjobb üzleti lehetőség,
a legbriliánsabb üzleti ötlet sem fogja gazdaggá tenni Önt,
ameddig nem nyeri vissza a képességét, hogy gátlástanul tudjon cselekedni!
Itt a CSELELVÉSen van a hangsúly, nem az álmodozáson, nem a lelkes tervezgetésen, akármennyire is fontos lelkesen tervezgetni a meggazdagodást.
Az Önben már (még mindig) meglévő cselevési képesség használatának hajlandóságát kell helyreállítania! A cselevés hajlandóságát!
Sajnos én nem ismerek más módszert a tisztességes meggazdagodásra!

Legközelebb az első millió(k) megszerzéséről, a vagyona,
a gazdagsága megalapozásáról lesz szó! Az első millió(k)ról, amiről úgy tarják, hogy a legnehezebb megszerezni, és aminek a megszerzési módszerét el szokták titkolni a mára már tekintélyes, köztiszteletben álló üzletemberek.


.