Az Első Bank

Az előző, a Pénzváltó és Uralkodó írásban említettem, hogy most megmutatom a legnagyobb, és legügyesebb csalást a pénz témakörében. (Érdemes elolvasni ennek az írásnak a teljes megértéséhez.) A mese folytatódik...

Hol volt, hol nem volt élt egyszer egy pénzváltó. Jól ment az üzlete, mivel a város többi pénzváltóval összebeszélve időnként manipulálták az nemesfém érmék vételi és eladási árfolyamát. Akiknek mindenképpen pénzt kellet váltaniuk a munkájukhoz vagy az adók befizetéséhez jelentős veszteséggel tudtak pénzt váltani. Minél nagyobb volt a vesztesége az ügyfeleknek, annál nagyobb volt a nyeresége a pénzváltónak.

A pénzváltóknál csak helyi uralkodó volt nagyobb csaló és tolvaj, mivel neki még pénzt sem kellet váltania, ha több pénzt, vagyont, gazdagságot akart. A katonaság erejével, kényszerrel, erőszakkal megszerezte a területén található nemesfém lelőhelyeket.
A kibányászott arany és ezüst felhasználásával pénzt készített, amit luxuscikkekre, főleg zsoldosokra és a várai megerősítésére költött. A király félelmében, egyre többet költött arra, hogy megvédje magát az ellenségeitől, de legfőképpen a az aranybányáira pályázó hasonló csalóktól, de legfőképpen az országa népétől, akit nyomorba döntött a felelőtlen pénzkibocsátással és esztelen költekezéssel.
A pénzváltók is szerettek volna akkora hatalommal rendelkezni, mint az uralkodó, hogy megvédhessék magukat, mivel féltek azoktól, akiket kisebb-nagyobb mértékben megkárósítottak a pénz átváltásakor.

Néhány pénzváltó, akinek nagy, biztonságos háza és zárható, illetve mozdíthatatlan pénzes ládája volt, a pénz váltásán kívül a pénz biztonságos tárolásával is foglalkoztak.
Az módos emberek bevitték a pénzűket a pénzváltóhoz, hogy biztonságba helyezzék a rablók és a rokonok elől, és kaptak egy igazolást, egy a pénzváltó által kiállított papírt arról, hogy milyen pénznemben mennyi nemesfémet helyeztek el. A pénzváltó felszámolt egy díjat a pénz biztonságos őrzéséért.

A pénzváltók felfigyeltek két érdekes jelenségre. Az emberek szívesebben használták az általuk kiállított papírt fizetésre, mivel mint az fémpénzeket, mivel könnyebb és biztonságosabban szállítható volt. Akik elhelyezték az arany- és ezüstpénzeiket a pénzváltónál, azok csak ritkán vették ki a pénzüket, így egyre nőtt az ezüst- és aranytartalék pénzváltónál. A pénzváltó egyre inkább a felhalmozott pénz tárolójává lett.

Felhalmozni angolul azt jelenti, hogy "to bank". Gondoljunk csak a bank szó gyakori használatára más kifejezésekben, adatbank, információ bank, spermabank, vérbank, génbank, ezek mind azt jelentik, hogy a hely ahol fel van halmozva valami. A pénzváltó, a felhalmozott pénz őrzőjévé, azaz bankká vált, pénz bankká. A pénzváltó új neve bankár.

Az emberek egyre ritkábban használtak fémpénzeket, és egyre gyakrabban fogadták el vásárláskor a pénzváltóknál elhelyezett nemesfém pénzek meglétét igazoló írást, illetve papírt vásárláskor.
A bank betéti igazolás gyakorlatilag pénzé (papírpénz) vált. (A pénz, az értékek cseréjére használt szimbólum.)

(A következő bejegyzésben fojtatódik a "legnagyobb csalás" története, bár a nagy dobásról, a nagy trükkről, amivel valaki elképzelhetetlenül gazdaggá válhat , még eddig még nem esett szó.)

.

Pénzváltó és Uralkodó

Remélem, hogy a korábbi bejegyzésekből kiderült, hogy pénz önmagában nem jó vagy rossz dolog. A pénz helyes, etikus használat viszont hozzásegítheti az alkotni, teremteni, termelni, dolgozni képes és hajlandó jó szándékú embereket a meggazdagodáshoz. És a helyesen használt pénz a szerényebb eredményekre képeseket sem dönti nyomorban, szenvedésbe, ha mindenki helyesen használja pénz.

A korábbi bejegyzésekben a példákban mindenki etikusan bánt a pénzzel, és minden jól ment. Most nézzük meg a legősibb pénzügyi manipulációk, csalások, a burkolt lopás módjait, hogy felismerhessük az a mai világban is.

A pénzváltó

A ókorban és a középkorban egy kisebb földrajzi területen belül is sok különféle dolgot használtak pénzként, legfőképpen fém érméket, illetve sok féle pénzérmét.
Szükség volt pénzváltokra, hogy az utazók, kereskedők, zarándokok gyakran át kellett váltsák a pénzüket, illetve a különféle vallások templomaiban fizetendő egyházi adókat és kötelező adományokat csak meghatározott pénz formájában lehetett megfizetni. Ez utóbbi kötelesség szinte mindenkit érintett és akkoriban nagyon fontos volt az emberek többségének, hogy megfizesse az egyházi adót.

A pénzváltó ismert és elfogadta a legtöbb nemesfém (arany, ezüst) pénzérmét, és cserébe a kívánt érméket adta. A pénzváltó az átváltáskor mindig kicsivel drágábban adta el a kívánt érméket, mint amennyiért ő meg tudták vásárolni.
Ezzel nincs is gond, addig amíg ezt tisztességesen tette. Amikor viszont a pénzváltók egy városban megállapodtak abban, hogy mind felemelik az egyik keresett érme (pénz) átváltási árát (eladási árfolyamát). Például az egyház által elfogadott pénz árfolyamát felemelték, amire a zarándokok át akarták váltani a különféle pénzüket, akkot óriási haszonra tettek szert.
Ők így tisztességtelenül, csalással, egyfajta burkolt lopással anélkül gazdagodtak meg, hogy ezzel segítették volna a közösségük, az emberek életét. Sőt ezzel kimondottan ártottak másoknak.
(Én úgy tudom, hogy Jézus egyetlen indulatos, erőszakos megnyilvánulása az volt, amikor elzavarta a pénzváltókat a templomból.)

Ez a fajta pénz átváltási ár (árfolyam) manipuláció ma is létezik.
Az elmúlt 30 év talán legnagyobb és legtöbb kárt okozó "pénzváltója" egy magyar származású bankár Soros György pénz-tőzsdei spekuláns nevéhez fűződik. Sok-sok milliónyi ember és cég kárára tett szert óriási haszonra. És ebből jótékonykodik. Ő tényleg tiszteletre méltó?

A pénzváltók, de nem csak a pénzváltók bevált módszere a lopásra az volt, hogy nemesfém pénzérmékből lefaragtak egy kisebb darabot és úgy adták tovább. Nem egy ország, hercegség, és egyfajta pénzt használó terület került súlyos gazdasági helyzetbe, és szegényedet el így. Az eleve nem jómódúak, a jómódúak, akiknek a kezén sok pénz ment keresztül, azok sok pénzből tudtak "lecsípni" egészen kicsit, és azzal kifizetni azokat, akik rá voltak szorulva, hogy elfogadják a könnyebb érméket is fizetségként a munkájuk vagy termékeikért cserébe.
A régészek gyakran találnak ovális formájú, az eredeti pénz súlyánál 50%-kal kisebb érméket.

Az uralkodó

Az is tönkretehette a tisztességes gazdag és kevésbé gazdag embereket, ha a helyi uralkodó a helyi aranybányákból, és aranymosókból kinyert aranyból készített pénzt túl nagy mennyiségben, illetve túl gyorsan használta fel vásárlásra, illetve felelőtlen vásárlásokra.
Ha ez a frissen gyártott pénz főleg fegyverek, és luxuscikkek megszerzésére ment el, és nem a területe gazdaságának fejlesztésére, például utak építésére, területek termővé tételére, szakemberek kiképeztetésére, akkor a pénz nem járult hozzá mások életének jobbulásához.
A király csak verette (készítette) a saját pénzét, és elköltötte azt felelőtlenül. A király új pénze már nem szimbolizálta a (a király által) létrehozott értékes dolgot, amit az emberek pénzen keresztül cserélnek el egymással.
(A pénz, az értékek cseréjéhez használt szimbólum.)
Az egyre több értékes dolgokat nem szimbolizáló pénz került a közösségbe, ami azt okozta, hogy az emberek egyre kevésbé bíztak a pénzben. Aki kevésbé bízik a pénz vásárló erejében, az egy kissé megemelti az árait, hogy bebiztosítsa magát.

Ez végül egy általános áremelkedéshez vezet. Akik nem tudtak több több pénzt kapni a munkájukért, vagy termékeikért egyre jobban szegényedtek, mivel a pénzükért egyre kevesebb dolgot tudtak megvásárolni a megélhetésükhöz és a földjük megműveléséhez (új szerszámok, új lovak, stb.) vagy a céhük (vállalkozásuk) működtetéséhez (alapanyagok, képzett munkaerő).

Számos trükkős, nyílt és burkolt etikátlan módja van annak, hogy a hatalomal rendelkezők, illetve a pénz-spekulánsok a pénz értékének, illetve mennyiségének manipulálásával minden pénzt használót kihasználjanak, meglopjanak.

A legügyesebb rejtett megoldást, amivel hihetlenül, gazdaggá lehet válni bármiféle értékes dolog, szolgáltatás, termelés, munka nélkül még nem is említettem. Erről a következő blog bejegyzésben olvashatsz...

.