Sok Pénz

A "sok pénz" szinte mindenkit érdekel. Valószínűleg Önt is érdekli a sok pénz! Igen? Itt, most a sok pénz megszerzéséről lesz szó.

Az, hogy mennyi a sok pénz, nagyon viszonylagos, nagyon az. Tegyük fel, hogy ebben a világban csak tisztességesen (az alapvető erkölcsi normákat betartva) lehet meggazdagodni. Tudom, hogy ez egy irreális elképzelés, de azért csak képzeljük el...

Ha csak tisztességesen lehetne meggazdagodni, akkor azok gazdagodnának meg, aki jobb, szebb, olcsóbb, tartósabb, gazdaságosabb, divatosabb, illetve jó tulajdonságokkal rendelkező dolgokat, szolgáltatásokat nyújtanának embertársaiknak és más cégeknek. Aki a vevők elégedettségét nővelő módon,
és a vállalkozását, hatékonyan működtetve termelne hasznot, annak egyre több pénze, azaz sok pénz (bőséges mennyiségű) lenne a birtokában. De ez csak egy álom! Vagy mégsem?

Mi is a sok pénz meghatározása?

• Az egyén birtoklási és fogyasztási vágyainak kielégítéséhez szükséges az elegendőnél több pénz, a sok pénz.

(Nem tudom, hogy ez a meghatározás mennyire pontos, ezen vitatkozhatnánk,
de itt és most ez a definíció használható.)

Azt mondják, hogy a pénz nem boldogit.
És ez mondás - önmagában - szerintem nem igaz, mivel maga a pénz önmagában nem boldogit. Viszont a pénztelenség, az anyagi nehézség, az adósság, az adóterhek, a nélkülözés, a szegénység,
a nyomor, ami a sok pénz ellentéte, szintén nem boldogot.
A pénzügyi gondok megszűnése óriási megkönnyebbüléssel járhat. Ezt könnyen összekeverhetjük a boldogsággal.
És a pénztelenséget a boldogtalansággal!

Szerintem sokan gondolják azt, hogy "minél többet keresek, annál boldogabb leszek", és szerintem, akinek az a célja, hogy sok pénze legyen, de nem éri el ezt a célját, az tartósan boldogtalanná válhat.
Ha valaki kisgyermek korától (vagy célját talán már előző életeiből magával hozva) folyamatosan, és erősen arra vágyik, hogy sok pénze legyen, de mégsem lehet az, akkor depresszióssá válhat. Tehát, érdemesebb inkább nem vágyni a sok pénzre, nélkülözve élni, és nyomorban meghalni, ha nem akarjuk, hogy boldogtalanok legyünk. Nem így van?

Ha körülnéz az interneten a "pénz boldogít" és a "pénz nem boldogít" kifejezésekre keresve, akkor nevetségesen sok nevetséges cikket találhat, ami valahogy így szól:
"A valami egyetem pszichológia, szociológia professzora, kutató csoportja a felmérésekkel, vizsgálatokkal (amihez sok pénz kell) bizonyította, hogy a pénz boldogít, a pénz nem boldogít, a pénz boldogtalanná tesz, a pénztelenség tesz boldoggá". Ez nevetséges!

Mi a boldogság?
Amikor az ember halad a célja felé, amikor úgy érzi, hogy képes leküzdeni a célja útjában álló akadályokat, akkor boldognak érzi magát. Ha a pénz, a sok pénz a célja, és képes haladni a sok pénz megszerzése felé, amit az is bizonyít, hogy több pénze vagy vagyona van, akkor boldog ezzel a céljával kapcsolatban. Ha ez az élete legfőbb célja, akkor nagyon boldog. Viszont az élete más területein lehet boldogtalan, ha ott nem éri el a céljait, vagy ha a céljai ott elérhetetlennek tűnnek számára. Ez a boldogság?

Szeretné ha a "sok pénz" az öné lehetne?
Akarjon sok pénzt, és tanulja meg, három dolgot, ami a sok pénz megteremtéséhez szükséges:

• hogyan lehetséges a sok pénz birtoklása
• mit kell tenni (munka, üzlet, befektetés, stb.), hogy a sok pénz az Öné lehessen, és mit nem szabad megtennie
• mivel kell válnia (betanított munkás, vagy internet vállalkozó), hogy a sok pénz természetes, magától értetődő legyen
  az Ön számára

Hogyan és hol tudja ezt megtanulni? Írjon nekem!



.

Meggazdagodás Tisztességesen

A korábbi írásaimban főleg a pénz valódi, a helyes jelentését és a pénz helytelen, sőt bűnöző használatát, illetve ennek történetét fejtegettem. Ez elég borús képet festett a tisztességes meggazdagodás lehetőségéről, mivel rámutat arra , hogy a teljes mai, a bankárok által manipulált pénzügyi rendszer egyfajta adós rabszolgaságba taszítja az egyéneket, családokat, vállalkozásokat, sőt országokat, és ezen keresztül az egész világgazdaságot. Videó (részlet) angolul:





(Ebből a blogból a teljes videó jobbra lent a "videók a neten - (angol)" ajánlónál,
a "Money as Debt" (adósság-pénz) linkre kattintva érhető el!)

Hogyan lehetséges a tisztességes meggazdagodás?

A válasz egyszerű! Egy hosszú mondatban:
Akarni kell meggazdagodni, gazdagnak lenni, és el kell távolítani a meggazdagodás belső az ember gondolkodásában, az elméjében lévő, és a külső, mások helytelen, a bűnözői pénzzel kapcsolatos tevékenységeinek akadályait, majd meg kell tanulni mások számára értékes és valóban hasznos dolgot nyújtani, és azt egyre szélesedő körben elhíresztelni, és cselekedetek végrehajtásával azt nyújtani is.
Tudom, hogy ez túl általánosnak tűnik, ezért részletezem...

1. akarni kell a meggazdagodni
   
2. meggazdagodás belső akadályainak eltávolítása
3. mások etikátlan tevékenységeiből származó akadályok leküzdése
4. megtanulni mások számára értékes és valóban hasznos dolgot nyújtani
5. egyre szélesedő körben ismerté tenni a dolgokat és forrásukat
6. végrehajtani a tennivalókat, hogy mások megkapják, amit kínál

(Ez a blog a kezdetétől eddig főleg a 3. második pontról szólt, de a jövőben mind a hat pontot részletesen kifejtem majd.)

A bankárok, bankok, tehát a bankrendszer és a hatalmon lévők a korábbiakban leírt módon etikátlan módon bánnak a pénzzel, ami inflációt, a pénz vásárló erejének csökkenését eredményezi.
Ezért, azok a cégek (és a benne dolgozó az alkalmazottak keresnek jól), akik valamilyen módon hozzájutnak olcsó hitelekhez, és azokat abból fizetik vissza, hogy azoknak nyújtanak szolgáltatást, illetve adnak el termékeket, akik szintén hozzá tudnak jutni kölcsön pénzhez.
Tehát, azok a cégek és egyének sokkal könnyebben érvényesülnek a pénzért folytatott hajszában, akiknek a vásárlói vagy munkaadói, akik képesek is hiteleket felvenni. Természetesen ez hozzájárul az előző írásban bemutatott egyre nagyobb és egyre gyorsuló adósság és kölcsön örvényhez, és annak katasztrófális hatásaihoz.

Amikor valaki már belekerült ebbe az adósság-kölcsön rendszerbe, akkor nagyon nehéz kikerülnie, mivel ez áthatja az egész gazdaságot, a cégek működését, és az emberek, családok mindennapi életét.
(Én nem hibáztatok senki azért, mert önmagának, családjának és a környezetének úgy teremt jólétet, hogy közvetve hozzájárul egy elnyomó pénzügyi rendszer működéshez és hatásaihoz, mivel gyakran nincs is tudatában hogy része egy elnyomó rendszernek. És ha ezek a pillanatnyi "játékszabályok" társadalomban a meggazdagodásra, akkor nem játszhat valaki egy másik játékot, illetve nem szállhat ki a játékból, mert akkor ezzel automatikusan veszít, azaz szegényként fog élni és szenvedni a nincstelenségtől, nélkülözéstől.
(Kipróbáltam, ahogy lázadóként, hogy "a kiszállók ebből az undóritó a gazdasági és pénzügyi játékból" tizenévesen, állítom, hogy ez nem jó megoldás.)

A megoldás arra, hogy valaki meggazdagodjon (itt a fenti 3. pont megoldásáról van szó) az, hogy miközben valaki kihasználja az elnyomó rendszert, azaz hitelből, bank kölcsönből és állami pénzekből (amik főleg az állam által kapott hitelek) létrehoz egy hasznot hozó vállalkozást (vagy egy ilyenben egyre magasabb beosztásban dolgozik), és olyan vásárlóknak értékesít, szolgáltat vagy dolgozik, akik maguk is képesek hiteleket felvenni. Anyagilag megerősödve igyekszik lehető legkevesebb kölcsönt felvenni.
De mindeközben a pénze és ideje, energiája egy részéből olyan tevékenységeket támogat, ami a fennálló elnyomó pénzügyi rendszer fokozatosan átalakítja, majd megszünteti.
(Az első lépés, hogy ez rendszer megváltozzon, hogy az emberek széles körben megismerik, hogy egyáltalán benne vannak, részei az elnyomó pénzügyi rendeszerben, mivel ezt elhallgatják előle.
Bárki pénz befektetés, és komolyabb időráfordítás nélkül megtehet, hogy például erre és az ehhez hasonló blogokra, könyvekre, videókra felhívja mások figyelmét.)

Az elnyomó pénzügyi rendszer megváltoztatásának folyamata (szerintem):

0. Széles körben ismerté tenni a fennálló rossz rendszerről elhaltgatott, eltitkolt információt, és megmutatni, hogy van kiút az adósság rabszolgaságból!

1. Politikai (népakarat) nyomással a nemzeti bankokat újra az országok kormányának fennhatósága alá vonni, mivel most ezek részben vagy egészben (rejtett módon) magánkézben vannak.
A kormány így nemzeti bankon és törvényeken keresztül szabályozhassa a kereskedelmi bankok tevékenységét, például a részleges fedezet rendszerét, a hitelkamat mértékét és a bankok adózását.

2. A bankok részleges, azaz töredékes fedezeti rendszerének folyamatos visszaállításával az egyre nagyobb fedezet felé haladva. Tehát bankok kötelezni kellene arra, hogy kis lépésenként, de egyre nagyobb arányban a betétesek pénzét adják kölcsön és ne csak elektronikusan létrehozott fedezet (azaz betét nélküli) pénzt.
(Ha nem érti, hogy mire gondolok, akkor el kellene olvasnia a korábbi Pénz, és Több Pénz bejegyzéseket.)

3. Fokozatosan csökkenteni kell a kölcsönök kamatait, és meg kell szüntetni a kamatos-kamat rendszerét, mert ez óriási mértékben táplálja az adósság-kölcsön örvényt.

4. Hozzáértő és erkölcsileg fedhetetlen szakemberek és nem korrupt politikusok (és nem a mögöttük álló rejtett pénzügyi hatalom) által irányított államnak kellene szabályoznia pénz készítését, kibocsátást (állami megrendelések formájában) és a forgalomból visszavonást (elviselhető mértékű, főleg fogyasztási adóztatással).

Ez ideális esetben úgy valósulna meg, hogy főleg a gazdaság működési hatékonyságát, és az emberek képességeinek fejlesztésére, egy hatékonyabb oktatási rendszerre, és környezetet kímélő beruházásokra adna támogatást, illetve megrendelést az állam a kinyomtatott (vagy elektronikusan létrehozott) pénzből.

Tudom, hogy ez a megoldás utópisztikusnak tűnik, hogy annak az esélye, hogy ez megavalósuljon szinte lehetetlen. Miért?
Azok, akik most a valódi hatalommal bírnak, a nemzetközi bankárok, illetve az elméjükben lévő tényezők (egy hatalmas erővel működő tudatos és tudatalatti félelem, hogy őket fogják rettenetesen fájdalmasan elnyomni, megbüntetni, ha nem ők kerekednek felül, nem nyomnak el másokat) arra készteti őket, hogy ne engedjék megváltozni az elnyomó rendszer.
De akkor is kell tenni valamit az elnyomás ellen, ha az lehetetlennek tűnik, mivel ha valaki már nem tesz semmit, akkor azzal elismeri, hogy őt sikerült elnyomni, hogy ő már vesztett a józanság és az őrület hábórújában, tehát szellemileg halot!

Talán lehet valamit tenni ezzel kapcsolatban!
Ön mit gondol erről, lehet tenni valamit az elnyomó pénzügy rendszer ellen, hogy a jobb képességűek jobban élhessenek és segíthessenek a kevésbé jobb képeségüeknek jobban élni? Talán lehetséges?

Ön azért nem él az elvárásainak és képességeinek megfelelő anyagi jólétben, mert az elnyomó pénzügyi rendszer (külső) akadályai Önre is nagy hatással vannak!

A következő írásban, a fent említett, a meggazdagodás belső akadályainak eltávolításáról lesz szó, ha időt és energiát tudok szánni a megírására. Addig is tegyen valamit az elnyomás ellen!
Kérem, ajánlja másoknak ezt a blogot!

.

Adósság és Kölcsön Örvény

(A bejegyzéseim végén meg szoktam ígérni, hogy miről lehet, majd olvasni a következőben, de gyakran jut eszembe két blogírás közben, hogy valami mást kellene írnom. Arra gondolok, hogy máshogy kellene megfogalmazni, érthetővé tenni, illetve más irányból kellene megközelíteni a témát, hogy
- reményeim szerint -, megérhető legyen, amit meg szeretnék mutatni a pénzről, a pénz és a pénz-hatalom viselkedéséről, hogy több pénzünk lehessen, illetve könnyebbé válhasson az életünk. Jó hosszú mondat!)

Ha legalább két-három korábbi bejegyzést elolvasott, illetve ha eddig nem értett meg valamit és visszatért a blog elejére, hogy letisztázzon néhány alapfogalmat, akkor most ezt könnyen meg fogja érteni, és a hasznára fog válni:

Nem az ország kormánya által irányított központi bank pénznyomdája vagy korábban a helyi uralkodó szabályozza a forgalomban lévő pénz mennyiségét, mivel a kereskedelmi bank az általa birtokolt saját tőke illetve a nála elhelyezett betétek akár 100x-osát is kiadhatják kölcsönbe. Ez a részleges fedezet módszere.
(Ez gyakorlatilag, a józan ész szerint lopás, mivel olyan pénzt kell az adósnak visszafizetni, amit a bankár vagy a betétes nem is birtokolt.
A bank által kölcsönadott pénz, nem pénz, azaz az értékez szimbolizáló, annak cseréjét segítő eszköz, hanem csak adósság.
A bankár olyan pénzt ad kölcsön, amit ő "elővarázsol" a semmiből. Hihetetlen, de így igaz!)

A kibocsátott kölcsönnel a forgalomban lévő pénz (digitális pénz) mennyisége megnövekszik.
A hitelt felvevő ígértet tesz, és garanciát vállal a fedezetével, például vagyontárgyainak biztosítékul adásával, hogy majd visszaadja a banknak a pénzt és még több pénzt, azaz a kamatokat is (+ kezelési költségeket, stb.). Tehát több pénzt ad vissza, mint amit kapott.
Kölcsönzött pénz + a kölcsönzött pénz kamatai = visszafizetett kölcsön-pénz.
A visszafizetett pénz mindig több pénz (néha sokkal nagyobb mennyiségű pénz), mint a kölcsön be, hitelbe kapott pénz.
Ez azt hozza magával, hogy egy adott időpontban mindig sokkal több majd visszafizetendő pénz (adósság) van a mérleg egyik oldalán, mint forgalomban lévő pénz mennyisége a másik oldalán. Ez azt jelenti...

Egy példa: Ha egy 100 fős zárt faluban, ahol 10 000 (saját, csak a faluban használt) aranypénz , illetve a bankárnál letétbe helyezett aranyat igazoló papír (azaz papírpénz) van forgalomban.
A közösségbe élő(sködő) bankárnak joga van arra, hogy a nála letétbe helyezett arany kétszereséről készítsen letéti igazolást.
(Ezt megengedte neki a törzsfőnök fia aki a "pénzügyminiszter"),
de ezt ők nem mondják el a falu lakosainak.
Ez gyakorlatilag letéti igazolás, azaz pénz hamisítás.)
Miután a bankár kölcsönt adott (1000 letéti igazolást, azaz pénzt) a helyi szabónak 1 évre 20%-os kamatra, akkor annak majd 1000 + (1000 x 0,2) = 1200 aranypénzt (letéti igazolást), azaz papírpénzt fog kell visszafizetnie.) Mit okoz ez a falu közösségében?

A molnárnak a kölcsönből fejlesztést kell létrehoznia, amivel több és jobb szolgáltatást képes nyújtania a közösségnek. Ha az ő szolgáltatása valóban jobb lesz, akkor azok is hozzá fognak járni őröltetni, akik eddig otthon őröltek. A molnárnak így megnövekszik a bevétele, (ha emellett nem növekszik azonos arányban a kiadása, akkor képessé válik visszafizetni a kölcsönt.
(Ha nem sikerül a fejlesztés, akkor bankáré lesz a félkész fejlesztéssel együtt a malom, amit egy árverésen olcsón elad a helyi törzsfőnök fiának fillérekért, hogy az továbbra is engedélyezze a bankár működését.)

Vegyük észre, hogy annak a több pénznek (a kamatoknak) valahonnan jönnie kellett, amit a bankárnak visszaadott a molnár. Ez a pénzt a molnár ügyfeleitől jön.
Korábban a molnár elköltötte a hozzá befolyó pénzt a közösségben, tehát ő az értékes szolgáltatását a mások által létrehozott értékes dolgokra (élelmiszerre, ruházatra, a háza kifestésére) cserélte a kapott pénzt. Tehát a hozzá befolyó pénz így visszakerült azokhoz, akiktől szolgáltatásaiért cserébe kapta azt.

A kölcsön kamatainak visszafizetéskor viszont több pénz került ki a forgalomból, azaz a vissza bankárhoz. Ez azt jelenti, hogy néhányan, akik pénzt adtak a molnárnak szolgáltatásáért azoktól a molnár nem fog vásárolni, mert a pénzt, ami hozzá befolyt nem költi el, hanem kamatként a bankárnak adja.
Akitől eddig a molnár vásárolni szokott, de már nem vásáról, az elszegényedik, mert ő kifizette az őröltetésért a pénzt, de a molnár nem veszi meg a kenyerét. A péknek a kenyér elkészítésébe belefektetet munka és pénz nem térül meg.
(A "térül" szó itt azt jelenti, hogy elmegy és visszajön.)

Összefoglalva: Azáltal, hogy a kölcsönt felvevőnek több pénzt kell visszaadnia, mint amit kapott. A társadalomban valakinek el kell elszegényedni, hogy a bankárnak több pénze lehessen!
Hogy az elszegényedés (és adós rabszolgává tétel) ne váljon óriási mértéküvé és túl fájdalmassá, hogy ne lázadjanak fel az emberek a korrupt bankár hatalom ellen, ezért bankár könnyűvé teszi az emberek számára a kölcsönök, hitelek (fogyasztási hitelek, támogatott lakás kölcsönök, hitelkártya hitelek) felvételét.

Ez egy véget nem érő (kölcsön pénz) + (kamata pénz) = (visszafizetendő pénz), azaz a visszafizetendő pénz mindig több mint kölcsönzött pénz, (adósság > kapott kölcsön).

Ha a bankok nem adnak újabb kölcsönöket és egyre többet, akkor a társadalomban egyre kevesebb pénz lenne forgalomba. Ez azt eredményezné, hogy egyre többen szegényednek el, vagy vállalkozóként csődbe mennek. És azok, akik nem fizették még vissza az kölcsöneiket a kamatokkal együtt, azok egyre élesebb versenybe lennének a pénz megszerzésért, hogy visszafizethessék a kölcsöneiket, hogy ne veszítsék el a vagyonukat, hogy ne legyen a biztosítékként adott vagyonuk a banké.

A kamatos kölcsön, illetve az, hogy a bank nem a betétesek pénzét adja kölcsön, hanem semmiből gyártott pénzt folyamatos egyensúly hiányt okoz, azaz a bankoknak újabb kölcsönöket kell adniuk, hogy legyen a társadalomban elég pénz azaz több pénz (kölcsön + kamata) visszafizetésre. Ha nem elérhető viszonylag olcsó hitel, akkor gazdasági válság alakul ki, ami tömeges éhínségbe, és lázadásokba, forradalomba, majd rendőrállamba, véres diktatúrába torkollana, ahogy ezt már a történelem bizonyította (és manapság is folyamatosan bizonyítja)!

Ahhoz, hogy a nyugati a fogyasztói, a kölcsönökre épülő "fejlett" társadalom fennmaradhasson egyre gyorsabb fogyasztásra kell ösztönözni az embereket és cégeket, hogy azok, akik hitelt vettek fel minél hamarabb és minél több bevételre tegyenek szert.
A cégek arra törekednek, hogy versenytársaik előtt ők szerezzék meg a vevők pénzét, hogy visszafizethessék a kölcsöneiket, amik nélkül nem tudnának működni, hogy újabb kölcsönöket vehessenek fel a fennmaradáshoz.

Ez egy megállíthatatlannak tünő globális folyamat! Úgy tünik, hogy a Föld ásványkincseinek, termőföldjének, ivóvizének, a tiszta levegőjébek, élővilágának egyre gyorsabb felemésztésével tartható fenn az a "fejlődés".
Ez gyakran jár környezet szennyezéssel, környezet pusztítással.
Látszólag csak az elmaradott, a fejlődő országokban működtetet rabszolga (éhbér) munkával hihetetlenül olcsón előállított, majd sokszoros áron a fejlett "gazdag" országokban eladott, elfogyasztott, gyorsan elhasznált, eldobható termékekkel lehet fenntartani ez az adósság spirált! (Ez gyakran csak hódításakkal és katonai erőval történő elnyomással valósulhat meg.)
Ez őrület! Ez teljesen gonosz és elnyomó! Nem így van?

Holnap tényleg leírom, hogy mi a globális és az egyes egyént, tehát Önt is érintő gazdasági elnyomás megoldása, és hogy miként lehet kikerülni ebből az ördögi körből.
(Ez segíteni fog abban, hogy Ön is több pénze legyen, hogy meggazdagodjon, ha akar, és ha megérdemli.)

.

Sok Pénz Csalás Nélkül?

Az előző a Pénz a Semmiből (Bank) című rásból kiderülhetett, hogy a szegénység és a gazdagság nem csak a rátermettség, a jóindulat és a szorgalom függvénye.

Nem elég tisztességesen és hatékonyan dolgozni, vállalkozni a jólét megteremtéséhez! Az óriási pénzügyi elnyomás, a pénz értékének, vásárló erejének manipulálása, és a munka, illetve mások számára hasznos, az életüket, munkájukat, vállalkozásukat előre vivő termék, szolgáltatás nélkül, azaz bűnöző módon óriási mennyiségben létrehozott pénz ellen is tenni kell.

Aki nem képes tenni az őt érő pénzügyi, gazdasági elnyomás ellen, az kiszolgáltatottan sodródik az árra. Ha tisztességesen (az elnyomó törvények ellenére, azokat betartva) szeretne jómódban, sőt gazdagságban élni, akkor értenie kell, hogy miként elnyomják el Önt, illetve ismernie kell, a példákat, hogy miként védekeztek az előző cikkben leírtak ellen.

A történelem során a leghatásosabb módszer a nyílt vagy burkolt, rejtett hatalom megszerzésére, megtartására, és a széles tömegek kontroll alatt tartásának a pénz készítésének, főleg a papírpénz készítésének, nyomtatásának joga, illetve a pénz magas kamatos-kamatra (uzsora) történő kölcsönzése volt. Most is az.

Nézzük meg egy példán keresztül, hogy ez miként is működik.

Egy országon belül, ha a tisztességes uralkodó vagy az etikus kormány hozhat döntést a pénz készítéséről (nemesfémpénz készítés, papírpénz nyomtatás), illetve visszavonásáról (állami adók), akkor tudja szabályozni a használatban lévő pénz mennyiségét.

(Ha azt eddig azt hitte, hogy a pénzt az állam készíti, akkor tudnia kell, hogy a pénz csak egy igen kis részét készíti az állam. A pénz legnagyobb részét magán tulajdonban lévő cégek, a bankok elektronikusan készítik. Ez az adat sokak számára hihetetlen, sőt egy örült összeesküvés elméletnek tűnik, de mégis igaz.)

Honnan jön a pénz?

Amikor valaki bankot szeretne alapítani, hogy pénzt kölcsönözhessen, akkor az engedélyek megszerzésekor el kell helyeznie a bank alaptőkéjét a központi bankban. Némely országban ez az állam tulajdona, más országokban a központi (állami) bank különféle más magán pénzintézetek, bankok tulajdonában van, például az Egyesült Államokban. (Ezeknek a pénzügyi cégeknek a nevei, és így a mögöttük álló tulajdonosok kiléte is bizalmas, titkos információ.)

Az elhelyezett tőke határozza meg, hogy az újonnan létrehozott bank, mennyi kölcsönt adhat. Ez általában a tőke tízszerese (10x), de bizonyos országokban a tőke kilencvenszerese (90x) is lehet.
Mit jelent ez? Ha 1000 „pénz” alaptőkével indul egy bank, akkor 10 000 vagy akár 90 000 „pénznyi” pénzt adhat kölcsön használatra.

Ez úgy működik, hogy az új bankban valaki leül egy számítógép elé, és begépel egy számot a megfelelő heyre. Ennyire egyszerű.
Már nincs szükség a pénz nyomtatásra sem, hanem egyszerűen csak joga van a bankárnak, hogy így pénzt teremtsen.
Ennek a pénznek csak kis töredéke rendelkezik fedezettel, ez a töredékes fedezet rendszere. Ezt az új pénzt a bank csak kölcsönadhatja, azaz hitelezheti.

(Ez semmiben sem különbözik attól, amikor a középkorban a bankárok letéti igazolást, azaz pénzt (fizetőeszközt) hamisítottak. Hogyan?
Az emberek az aranypénzeiket biztonságos megőrzésre elhelyezték és erről egy letéti igazolást, azaz arany kifizetési ígérvényt kaptak, majd ezt fizető eszközként használták.)

A példánkban besétál egy hitelkérő a bankba, és kölcsönkap a pénzt (legtöbbször elektronikus formában a bankszámlájára), aminek kamatos (kamatos-kamatos) visszafizetésére biztosítékként adja vagyonának kisebb-nagyobb részét.

(A hitel szó a hit, hinni valakinek, vagy hinni valamiben kifejezésből származik, azaz ha a bank elhiszi, hogy a pénzt kölcsön kérő képes kamatos kamatokkal együtt időben visszafizetni az ideiglenes használatra (azaz kölcsön) kapott pénzt, akkor van hitele, azaz kaphat hitelt.)

Vegyük észre, hogy a bank nem olyan pénzt adott kölcsön, amit kapott valakitől valamiért cserébe. Ez az új, a bank által "létrehozott” pénz valójában nem is létezik, mert nem képvisel, nem szimbolizál egy létrehozott értéket (azaz valamit, amit már valaki elkészített, létrehozott és eladott). Valójában bank által kölcsönadott pénz nem is pénz, mivel nem felel meg a pénz meghatározásának.

Ez az új pénz, a bank által létrehozott pénz nem képviseli a belefektetett munkát vagy nyújtott szolgáltatás. Az új pénz, a kölcsönadott pénz fedezete majdnem teljes mértékben a kölcsönt felvevő ígérete (és a biztosítékként adott vagyontárgyai), hogy ő majd létre fog hozni mások számára értékes dolgokat, amiért azok fizetni fognak (például a munkahelye fizetést, vagy a vásárló pénz fog adni neki), hogy azt kamatostul visszaadhassa a bankárnak, illetve a bank tulajdonosainak.
Az „új pénz” már nem az értéket szimbolizáló cserére szolgáló eszköz, hanem csak adósság. Ezt vissza kell adni, ezt adni kell, tehát ez „adó-ság”.

A kölcsön kapott "adósság-pénzt" használó fizet másoknak a termékeiért, szolgáltatásaiért, munkájáért. Ennek a kifizetett pénznek egy részét a cégek, emberek elhelyezik egy bankban. A bank igyekszik is kölcsönadni a pénzt, amit elhelyeztek nála, hogy kamatos-kamattal visszakapja azt, vagy a biztosítékként adott vagyontárgyakat megszerezhesse. Amikor valaki besétál a bankba, hogy ott pénzt helyezzen el, akkor a bank ad erre valami minimális kamatot.
A bankár minden nála letétbe elhelyezett pénz értékének 80-90%-ának megfelelő hitelt nyújthat, és ez így megy tovább újra és újra. Például minden bankban elhelyezett 1000 értékű „pénz” újabb 900 értékű „hitelezett pénzt” jelent, újra és újra.

(Ha eddig azt hitte, hogy a bank azt a pénzt, adja kölcsön, amit mások elhelyeztek a bankban, akkor Ön becsapták, valamikor még az általános iskolában, ahol utoljára tanult a bankokról.
A bankok 10x, sőt 100x annyi pénzt adnak kölcsön, mint amennyit elhelyeztek náluk. A bank (a magánbank) a semmiből, a törvény által engedélyezett módon pénz hoz létre (pénzt csinál, pénzt készít), amit kölcsön ad – biztosítékokkal -, kamatok fejében.)

Hogyan védekeztek ez ellen lopás ellen a hatalommal rendelkező uralkodók, illetve egy demokráciában a pártok képviselőiből álló kormány egyes tagjai? Erről olvashat a következő blog bejegyzésben, és arról, hogy miként lehetséges cégként és egyénként kikerülni az adósság (kamatos-kamat, az uzsorakamat) csapdájából.

.


SOK PÉNZ

Pénz A Semmiből (Bank)

A legnagyobb csalás, ami csak létezik az, ha a pénz nyomtatást, készítést (és meghamisítást) megtiltják szinte mindenkinek, de mégsem mindenkinek. A bankok, bankárok számára viszont törvények által engedélyezett módón lehetséges szinte korlátlan mennyiségben pénzt nyomtatniuk, illetve beírniuk egy számítógépbe egy egyest és pár nullát, amivel pénzt csinálnak.

Tudom, hogy a fenti állítás gyerekesnek, sőt nevetségesnek tűnik a pénz elkészítéséről. De ez mégis teljesen igaz! Itt egy példa erre:

Akik, mások számára értékes, fontos, hasznos vagy szórakoztató dolgokat gyártanak és szolgáltatnak, ők munkát végeznek, termelnek valamit. Ők, ha képesek eladni a termékeiket vagy a munkaerejüket, akkor ezért pénzt kapnak. A pénzen meg tudnak vásárolni számukra fontos dolgokat és szolgáltatásokat, amit mások állítanak elő.
A pénz ebben az esetben egy csere eszköze.
Egyesek viszont leülnek a számítógép elé, és beírnak néhány számot, és varázslatos módon van pénzük. Ők nem termelnek semmit, csak elfogyasztják mások munkájának eredményét.
(Ha valaha elgondolkodtál azon, hogy miként jönnek és jöttek létre elképzelhetetlenül hatalmas magán és céges vagyonok, amikor neked meg kell dolgoznod a pénzért, akkor hamarosan meg fogod tudni ennek a blognak az írásaiból.)

Hogyan lehetséges pénz csinálni a semmiből, semmittevéssel?

A pénz és a "pénzváltók" történetéről szóló korábbi történet folytatódik, de előtte egy rövid összefoglalás:
Az emberek különféle tárgyakat, kagylókat, tollakat és fémdarabokat használtak a megtermelt dolgok egymás közti cseréjére.
(Az aki ügyesebben és többet termelt meggazdagodott, ha el tudta adni a termékét. Aki nem tudott hatékonyabban termelni, illetve értékesíteni a termékeit, szolgáltatásait az elszegényedett. A meggazdagodott jó szándékú emberek - ideális esetben -, oktatták, majd munkát adtak a szegény, de dolgozni hajlandó embereknek a közösség érdekeit szolgáló tevékenységekben. Így a képességeihez mérten mindenki kényelmesen meg tudott élni.)
A fémek, és a fémekből készített érmék praktikus eszközei voltak a csere (eladás, vásárlás) létrehozására egy területen, egy közösségen belül. Ideális esetben csak meghatározott számú érme van fogalomban, így a pénz értéke (vásárló ereje) viszonylag állandó tudott maradni. A helyi uralkodó képét mutató fém érme bizalmat keltő biztosíték volt az emberek szemében arra, hogy a pénz értéke állandó.
A pénzváltók különböző területek és közösségek pénzeinek átváltási árának összehangolt felemelésével, és a vételi árak csökkentésével lopták meg az embereket, az uralkodók viszont a kontrolálatlan pénzkibocsátással gazdagodtak meg, amíg az alattvalóik elszegényedtek a pénz elértéktelenedésén keresztül.
A pénzváltóknak a náluk biztonságba helyezett, azaz tároltatott, felhalmozott (angolul: to bank = egy helyen felhalmozni) aranyról az igazolást adott az arany tulajdonosának. A pénztároló (bank) letéti igazolást elkezdték adásra és vételre (pénzkén, papírpénzként) használni, mivel tudták, hogy a hátterében ott vannak az aranyérmék, amit eddig pénzként használtak.

A történet folytatódik: A fejlesztésre, növekedésre vágyók (vállalkozók, kereskedők) a gazdag pénzváltóhoz, a pénz-tár tulajdonosokhoz (a bankhoz) fordultak hitelért, hogy ezzel létrehozzanak egy sikeres vállalkozást. Például hajókat, felszereléseket akartak vásárolni, hajós tiszteket, matrózokat megfizetni, hogy távoli országba mások számára értékes árukat hozzanak be, és azt nagy haszonnal eladják, vagy éppen művelés alá akartak vonni egy területet, ahol több és olcsóbb élelmiszert termeltek volna.
A gazdag pénztárolók kamatok fejében gyakran adtak hitelt (a náluk tárolt nemesfém pénzekből és a saját pénzükből), ha megfelelő biztosítékot kaptak a visszafizetésre.

Egyes pénzváltók, viszont rájöttek arra, hogy az emberek sosem kérik vissza egyszerre aranyukat, ezért elkezdetek nem névre szóló arany letéti igazolásokat kiállítani, olyan aranyról, amit nem is helyeztek el náluk, azaz arany letéti igazolásokat hamísítottak.
Ezeket az aranypénz fedezet nélküli igazolásokat adták kölcsönként (fémpénz helyett) a hitelt kérőknek, és ezen vásároltak maguknak birtokokat, vagyontárgyakat, és aranyat.
(Ez gyakorlatilag egy pénz (azaz csere eszköz) hamisítás, ami semmiben sem különbözik a mai okirat hamisítástól, a pénzhamisítástól.)

Az pénzváltók, azaz bankárok egyre gazdagabbak, hatalmasabbá (hatalommal rendelkezővé), váltak. Ez már sokak számára vált gyanússá, akik viszont a tisztességes munkájukkal nem tudtak meggazdagodni, részben a fedezet nélkül kibocsátott pénz okozta infláció miatt.
A betétesek azt gondolták, hogy a pénzváltók az ő aranyuk eladásából gazdagodott meg, ezért sokan megrohanták a pénz-tárat, kivették a bankból az aranyukat, és elhelyezték más bankokban, akikben jobban megbíztak. Néhány kisebb bankár csődbe ment, mert a kikölcsönzött fémpénzeket nem tudta visszaadni a letéteseknek. (Ez a bankpánik.)
Akik viszont hamis letéti igazolás formájában kaptak kölcsönt a bankártól (azaz tartoztak a banknak) nem akarták kivenni a kapott letéti igazolásokért járó aranyat. Őket szerződés kötötte, hogy ők a kapott letéti igazolások fejében nem kérnek aranyat, hanem visszafizetik a kölcsönt aranypénz vagy több letéti igazolás formájában.

Azt gondolhatnánk, hogy, amikor az emberek rájöttek, hogy a bankárok hamis (pénzként használt) fedezet nélküli (értékes dolog létrehozását nem tükröző) arany letéti igazolásokat gyártanak, és ezeket adják kölcsönként magas kamatra (és kamatos kamatra) az embereknek, akkor a csalásért, lopásért megbüntetik. De ez nem így történt! Miért?

A dolgozó, a termelő, az értékes dolgokat és szolgáltatásokat létrehozó embereket, az elértéktelenedő pénzen keresztül kirabló bankárok (nemesfém pénzeket váltó és megőrzők) tevékenységét törvényekkel helyesnek kiáltották ki, és törvényekkel szabályozták. Ezen túl a bankok, csak a náluk elhelyezett nemesfémek, főleg arany értékének kétszereséről, háromszorosáról állíthattak ki fedezet nélküli letéti igazolást, azaz papírpénzt. (Ma ez csak néhány százalék!)

Hogy ne legyen feltűnő a széles tömegek számára, hogy a papírdarab, amit pénzként (csereeszközként) használnak csak egy fedezet nélküli, vagy csak részleges fedezettel rendelkező letéti igazolás, ezért a pénzre rákerült a helyi uralkodó képe, vagy a használati ország neve és címere. Egy idő után már a pénzügyi ismeretekkel nem rendelkezők azt hihették, hogy ők a király vagy az ország kormánya által készített pénzt használják.
(Ne gondja, hogy ez másként van a mai világban! Az országok pénzének trükkös, rejtett, és kissé bonyolult, de megérthető módon, még ma is magánemberek állnak.
Azt hitte, hogy például a dollár (a világgazdaságban legfontosabb pénz) az USA mint országnak, vagy az USA kormányának pénze? Nincs is saját pénze az USA-nak, és hamarosan Magyarországnak sem lesz, bár már most sem a magyar kormány rendelkezik a magyar pénz felett.)
(A mai világban működő és a magyar pénz- és bankrendszerről a későbbekben megdöbbentő információkat tudhat meg, és ezeket fel is használhatja a saját pénzügyi helyzetének javításra.)

Tehát a bankárok trükkös lopási módszere törvényessé vált, mivel a törvényt alkotó és katonaság erejével betartató uralkodók részben függtek a bankároktól és gazdasági erejüktől és befolyásuktól. Ez azért valósulhatott meg, mert az uralkodó réteg a felvett kölcsöneikkel tartoztak a bankároknak, illetve mivel a bankárok voltak a legnagyobb adófizetők az uralkodó és az egyház felé. És azért, mert uralkodok maguk is hasonló módón bocsátották a kitermelt aranyból veretett pénzt, mint a bankárok a papírpénzt (azaz nem volt a hátterében másokat szolgáló értékes termék).
A bűnözök összefogtak, a közös bűneik és érdekeik összefonódtak, de legfőképpen azért, hogy megvédjék magukat a tisztességes emberek haragjától.

Ha eddig azt hitte, hogy azért nincs elég pénze, mert nem elég rátermett, hogy egyre nagyobb bőségben éljen, akkor a fenti írásból láthatja, hogy óriási erők rejtett módon dolgoznak az Ön sikerének megakadályozásán.
(Ha Ön, a saját elvárásaihoz képest nem elég módos, akkor Ön eddig nem volt képes legyőzni a belső akadályait és a nemzetközi bankárok, illetve bank tulajdonosok által fojtogatott, megbénított gazdaság akadályának együttes erejét!)

A következő írásban arról olvashat, hogy miként védekeztek a becsületes uralkodók, kormányok a bankárok mindent bekebelező mohósága, kapzsisága ellen. Megismerheti, hogy miként lehetne kikerülni az "adósság csapdából", az elnyomás alól.

.

Az Első Bank

Az előző, a Pénzváltó és Uralkodó írásban említettem, hogy most megmutatom a legnagyobb, és legügyesebb csalást a pénz témakörében. (Érdemes elolvasni ennek az írásnak a teljes megértéséhez.) A mese folytatódik...

Hol volt, hol nem volt élt egyszer egy pénzváltó. Jól ment az üzlete, mivel a város többi pénzváltóval összebeszélve időnként manipulálták az nemesfém érmék vételi és eladási árfolyamát. Akiknek mindenképpen pénzt kellet váltaniuk a munkájukhoz vagy az adók befizetéséhez jelentős veszteséggel tudtak pénzt váltani. Minél nagyobb volt a vesztesége az ügyfeleknek, annál nagyobb volt a nyeresége a pénzváltónak.

A pénzváltóknál csak helyi uralkodó volt nagyobb csaló és tolvaj, mivel neki még pénzt sem kellet váltania, ha több pénzt, vagyont, gazdagságot akart. A katonaság erejével, kényszerrel, erőszakkal megszerezte a területén található nemesfém lelőhelyeket.
A kibányászott arany és ezüst felhasználásával pénzt készített, amit luxuscikkekre, főleg zsoldosokra és a várai megerősítésére költött. A király félelmében, egyre többet költött arra, hogy megvédje magát az ellenségeitől, de legfőképpen a az aranybányáira pályázó hasonló csalóktól, de legfőképpen az országa népétől, akit nyomorba döntött a felelőtlen pénzkibocsátással és esztelen költekezéssel.
A pénzváltók is szerettek volna akkora hatalommal rendelkezni, mint az uralkodó, hogy megvédhessék magukat, mivel féltek azoktól, akiket kisebb-nagyobb mértékben megkárósítottak a pénz átváltásakor.

Néhány pénzváltó, akinek nagy, biztonságos háza és zárható, illetve mozdíthatatlan pénzes ládája volt, a pénz váltásán kívül a pénz biztonságos tárolásával is foglalkoztak.
Az módos emberek bevitték a pénzűket a pénzváltóhoz, hogy biztonságba helyezzék a rablók és a rokonok elől, és kaptak egy igazolást, egy a pénzváltó által kiállított papírt arról, hogy milyen pénznemben mennyi nemesfémet helyeztek el. A pénzváltó felszámolt egy díjat a pénz biztonságos őrzéséért.

A pénzváltók felfigyeltek két érdekes jelenségre. Az emberek szívesebben használták az általuk kiállított papírt fizetésre, mivel mint az fémpénzeket, mivel könnyebb és biztonságosabban szállítható volt. Akik elhelyezték az arany- és ezüstpénzeiket a pénzváltónál, azok csak ritkán vették ki a pénzüket, így egyre nőtt az ezüst- és aranytartalék pénzváltónál. A pénzváltó egyre inkább a felhalmozott pénz tárolójává lett.

Felhalmozni angolul azt jelenti, hogy "to bank". Gondoljunk csak a bank szó gyakori használatára más kifejezésekben, adatbank, információ bank, spermabank, vérbank, génbank, ezek mind azt jelentik, hogy a hely ahol fel van halmozva valami. A pénzváltó, a felhalmozott pénz őrzőjévé, azaz bankká vált, pénz bankká. A pénzváltó új neve bankár.

Az emberek egyre ritkábban használtak fémpénzeket, és egyre gyakrabban fogadták el vásárláskor a pénzváltóknál elhelyezett nemesfém pénzek meglétét igazoló írást, illetve papírt vásárláskor.
A bank betéti igazolás gyakorlatilag pénzé (papírpénz) vált. (A pénz, az értékek cseréjére használt szimbólum.)

(A következő bejegyzésben fojtatódik a "legnagyobb csalás" története, bár a nagy dobásról, a nagy trükkről, amivel valaki elképzelhetetlenül gazdaggá válhat , még eddig még nem esett szó.)

.

Elszegényedés

(A "Meggazdagodás" és a "Mi a pénz?" c. írás folytatása. A teljes megértés érdekében először azt érdemes ezeket elolvasni. A blog bejegyzések logikus sorrendben van megírva, és rendezve. Érdemes az elejétől olvasni!)

Az elszegényedés kifejezés feltételei, hogy valaki nem szegény. (Érdekes, hogy a s z e g é n y szó betűi pontosan azonosak a
s z é g y e n szóval.) Ehhez a szóhoz sok-sok negatív érzelem (elkeseredés, bánat, reménytelenség, szánalom, szégyenérzet, düh, ellenségeskedés) kapcsolod, de nézzük meg józanul, hogy mit is jelent! (Érdemes a nagy (hétkötetes) A Magyar Nyelv Értelmező Szótárában is utána nézni.)

A sok jelentés közül egy ... szegény: (melléknév) nagyon kevés pénze van, és nem sok tulajdona. Annyira szegény volt, hogy még cipője sem volt.
Egy másik jelentés: szegény: (melléknév) nem jó, nem annyira jó, mint amennyire lennie kellene vagy lehetne. A föld (termőképessége) ezen a területen szegény.
És egy érdekes jelentés: Nincs elegendő (annak) valamiből, amiből kellene, hogy legyen. Az ország ásványkincsekben szegény.

A korábbi példában, a kovács többet termelt egy héten belül, mint korábban, és képes volt azt eladni. De nem költött többet a megnövekedetett bevételéből, ezért több pénze lett.
Azok a földművesek, viszont, akiknek eladott szerszámot nem tudták eladni a kovácsnak, amit megtermeltek. Nekik kevesebb lett a pénzük.

Most kezdődnek a pénzügyi gondok, a pénzügyi nehézségek.
Idővel a kovácsnak még több pénze lesz, amíg megvásárolják tőle a termékeit, és ha ő nem költ többet, akkor a közösségen belül a többieknek kevesebb pénze lesz. Addig nincs gond, amíg a földműves el tudja adni valaki másnak a termékeit. Ha viszont nem tudja eladni, akkor előbb-utóbb nem tudja megvásárolni azokat a dogokat, ami a megélhetéséhez és a földműveléshez szükséges.
Tehát az nem gond, hogy valakinek több pénze van, mivel többet, ügyesebben, hatékonyabban termel és értékesít, amig valaki más kevesebbet, illetve nem tudja a megtermelt dolgokat mind eladni, ha nem válik szegénnyé (tehát van neki elegendő abból, amiből lennie kellene).
Amikor valaki már nem tudja megvásárolni amire szüksége van (nem tudta megtermel és/vagy eladni amit létrehozott mások számára, ezért nincs pénze), akkor elszegényedett, szegénnyé vált.

A korábbi idealisztikus példánkban leirt közösségben, ahol állandó a lakosság és állandó mennyiségű pénz van fogalomban, és állandó a fogyasztás is, a kovács nem tudja eladni az egyre több szerszámot, amit a megnövekedett hatékonyságával megtermelt, ezért abbahagyja a szerszám készítést. Ő most megvárja, amig elhasználodnak a szerszámok, és akkor a raktárból előveszi a már elkészülteket és azokat adja el.
Valójában a kovácsnak több pénze van eleinte, de az folyamtosan fogy, mivel folyamatosan vásárol élelmet a földművestől.

Az igazi gazdagság, nem a megszerzett több pénz, hanem az, hogy több szabadideje, amit értelmesen, eltölthet, pihenhet és tanulhat. A képes ember egyre képzettebb lesz, ezzel egyre hatékonyabban tud termelni, és így egyre kevesebb erőfeszítéssel és idő ráfodítással tud kényelmesen megélni.
Ha viszont a példában a kovács a szabadidejében elkezd földet művelni, akkor egy földműves, aki eddig neki adott el, tönkremegy elszegényedik.

Mi a megoldás az elszegényedésre megelőzésére, és felszámolására ideális esetben? A kovács, aki a sok szabadidejében a (meggazdagodás írásba leirt) érdeklődő hozzáállásával sok mindent megtanult (ügyes kőművessé is vált), átképzi a földművest (ideális esetben, mielőtt az tönkremegy) kőművessé.
A közösség megbízza a kőművest, hogy az építsen egy nagyobb közösségi házat, ahol az ünnepeken kényelmesebben összegyűlhet a falu közössége, és ő valamit a közösség (társadalom) gazdagabb tagjai, beleértve a kovácsot is, tisztességesen megfizetik a munkájáért, hogy kényelmesen megélhessen.

Az elszegényedés ellenszere az, hogy valaki (1) képes legyen megtanulni valamit, amivel mások hasznára lehet. (2) Lennie kell egy képzett szakembernek, aki átképzi a földművest. (3) Valakinek el kell érnie, hogy megvásárolják azt, amit a kőműves képes létrehozni, illetve (4) szükség van az ésszerűen működő közösségre is, aminek gazdagabb (a vezető) tagjai hajlandóak a közösség érdekében költeni a saját pénzükből.
A mai világban a négy pointbóé "csak" négy pont hiányzik részben vagy egészben.

Mi a lényeg? Egy ésszerűen közösségben, ahol ésszerűek és becsületesek az emberek, mindig van mód az elszegényedés megelőzésére, miközben a jobb képességük (akik jobban szolgálják a közösség tagjait) egyre kényelmesebben élhetnek, és nagyobb tiszteletnek örvendhetnek, amíg a kevésbe jó képességűeknek sem kell elszenvedniük a pénz hiányának nehézségeit.

A következő írás a fent említett négy pont egyikére igyekszem megoldást mutatni, hogy bárki gazdagodhasson, ha érdekli a több pénz.

.

Meggazdagodás

(A "Mi a pénz?" c. írás folytatása. A teljes megértés érdekében először azt érdemes elolvasni.)

Az ideális példa folytatódik így... tehát, ha azonos mennyiségű pénz (500 db kisfalvi silingje, „ks”) van forgalomban (senki sem bocsát ki új pénzt), akkor az, aki képesebb a hatékonyabb munkavégzésre (termelésére, szolgáltatásra) az meggazdagodik. (Ez valóban igaz?)

Az 50 fős közösségben csak egy kovács él, viszont 5 földműves.
A kovács minden héten el tud készíteni egy ekét (vagy valami más szerszámot), és ezt el is adja egy földművesnek 3-3 ks-ért, és vásárol 3 ks-ért élelmiszert. (Nem növekszik és nem csökken az általa birtokolt pénz mennyisége, mivel kiadásai egyenlők a bevételeivel.)
A kovács tapasztata (tudása) egyre inkább növekszik, és ezzel kifejleszt egy gyorsabb kovácsolási módszer. Mostantól heti két ekét, illetve több más terméket is el tud készíteni. Ha a hatékonyabb elkészített több terméket el is tudja adni - mivel van rá igény és nincs konkurenciája sem, akik vele versenyezve lenyomná az árat.
Most kezdődik a meggazdagodás?

Ő többet ekét termel, és értékesít, tehát több pénzhez jut. Viszont nem vásárol több élelmiszert a földművesektől, csak annyit, amit eddig. Ebben a hónapban 8 szerszámot készített és adott el a korábbi 4 helyett. Eddig havonta 4x3 ks bevétele volt fölművesektől és 4x3 ks kiadása volt a földművesek felé, de ez most megváltozott.
A kovács havi élelmiszer kiadása állandó, mivel hetente csak 3 sk értékű élelmiszerre van szüksége, de bevételei megnőttek. A hozzá került több pénz nem jut vissza földműveshez.

Ebben az idealisztikus példában a kovácsnak a kiinduláskor meglévő 50 ks-je helyett most 50 + (3x3) = 59 pénze van. A négy földművesnek, akinek eladta az új szerszámot, de nem vásárolt tőlük élelmiszert fejenként csak 50 - 3 = 47 ks-je van.
Valaki meggazdagodik, és valaki elszegényedik?

Mi a tanulság a fenti példából? És pontosan hol kezdődött a meggazdagodás?
Ott ahol több volt a bevétele, mint a kiadása?
Akkor, amikor hetente többet termelt, több szerszámot készített, mint korábban?
Akkor kezdődött a kovács meggazdagodása, amikor megnövekedett a kovácsolásban a tapasztalata és ezzel kifejlesztette a gyorsabb kovácsolási módszer? (Érdemes ezen elgondolkodni!)
Amikor felébredt benne a vágy, hogy hasznosítsa a kovácsolási tapasztalatait a gyorsabb kovácsolási módszer kifejlesztésére?
Azért mert, hajlandó volt tanulni (több tapasztalatot szerezni) a kovácsolásról?
A helyes válasz: Azért gazdagodott meg, mert érdekelte a téma, hogy többet tudjon meg róla (tanuljon, tapasztalatot szerezzen), azaz képes volt érdeklődni elég hosszú ideig érdeklődni) a téma iránt, ahhoz, hogy teremtsen valamit.

A tisztességes meggazdagodás alapvető oka: Az érdeklődés, az érdeklődő figyelem, egy fejlődést, javulást, épülést eredményező elképzelésre irányított érdeklődő figyelem, illetve az érdeklődés teremtésének és a figyelem összpontosításnak képessége.

(A példában a kovács képes volt elképzelni, hogy lehet gyorsabban kovácsolni és addig érdeklődött az elképzelése iránt, hogy végül valóra váltotta az elképzelését).
(A tisztességes meggazdagodás folyamatát sok más tényező is befolyásolja, de ez a legalapvetőbb ok, szerintem.) (Lehetséges megtanulni, kifejleszteni az elképzelés létrehozásának és az érdeklődés teremtésének, valamit a figyelem összpontosításának képességét? Később erről is szó lesz majd!)

Ebben a végletekig leegyszerűsített példában tisztességesen gazdagodott meg a kovács? Úgy tűnik, hogy igen.
És miért lett kevesebb pénze a három földművesnek, és hova vezet majd ez a folyamat? Valaki egyre gazdagabb lesz, amíg mások elszegényednek? (Erről szól majd a következő írás!)

.